szömörce!

A szobát egyetlen aprócska gyertya fénye töltötte be. Az ablakpárkányon ültem, és néztem, amint odakint vihar tombolt. Nem féltem tőle; bentről minden olyan megnyugtató. A fákat éles szögben hajlította, sikolyukat a szél süvítése nyomta csak el. A természet lázadozhat, megértem, hiszen benne is kisebb vihar tombolt. Nagyot sóhajtottam, mire a gyertya lángja megremegett. Aztán elaludt, s a szobára csend borult. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Ők pedig az ordították: Mindjárt kezdődik a Barátok közt! :D