gólya, gólya, október (:

holnap már 1 hónapja leszek középiskolás. hogy mennyiben is változott az életem, mennyiben változtam én? leginkább abban, hogy sokkal jobban átérzem a döntéseim súlyát :\ olyan nyugodt vagyok, nem is tudom, persze nem vagyok se melankolikus se semmi depressziós, csak egyszerűen nincs kedvem tombolni. pedig erre vannak a gimis évek. talán majd később. inkább nem vonok le elhamarkodott következtetéseket egy hónapnyi suli után. bár az meg kell mondjam, a francia nem az erősségem :D
itt a legutóbb írt verseim közül a legjobb :3

címnélküli vers (:
Szívednek ritmusa intett magához,
S enyém rögtön válaszra is hajlott,
Szívemből a remény nem akart kiveszni,
apró tüzét végül mégis én oltom ki.
Reménykedtem abban, hogy lehetek boldog,
Szerelemmel teli, vidám és nyitott,
Te megadtál mindent, amit akarhattam
,Én mégis eldobtam, szállni hagytam.
Bár tudnád most, mit is gondolok,
Összetört szívem mily' ritmusra dobog.
Lemondtál már rólam, azt hiszed ennyi,
De én nem adom fel, fogok még hinni.
Ha már nem veled, talán majd mással
,Lehet hogy nem egy igaz baráttal,
A sors majd eldönti, bár az én dolgom,
Lelkem és eszem más úton bolyong.
Ui.: ne képzeljen mögé senki se kerettörténetet, mert nincs! :D

és ennyi. ha már jobb nem lesz...

Hát na, most sok jóról nem igazán tudok beszámolni. A Mixátot társadalmilag szerettem, az osztály befogadott, de a család nekem fontosabb, így átmentem egerbe a dobóba, csakhogy elég városias környezet van, és a többiek is ilyenek. jó iskola, még szerencse hogy van régi ismerős, aki legalább foglalkozik velem, élek-e vagy halok...Volt egy kisebb betegszabim, mert szalmonella gyanús voltam/vagyok.. és a legrosszabb: Ma reggel meghalt Buci nevű kutyám, aki alig múlt 10 éves :\ életem nagy részében itt volt, így most nagyon hiányzik. még mindig ott fekszik mozdulatlanul az elpkerti bokor alatt, a kis zsemlyeszínével :"( bár még énekelne, mint régen. rip Buci 2001-2011

gimi.

nem rossz. de olyan honvágyam van h kb belehalok. nem bírom a kolit és kész. :\