hol a medvebarlangos ceruzafaragványban van már a nyár?

próbálok barátságos és cifra káromkodásokat alkalmazni a szokványos sablon helyett. megy? :D mindenesetre a blogspotnak a működés nem megy...nekem megy. a boldogan működés igencsak. van egy kis boldogságfoltom, névvel, anyakönnyvvel, melyben hozzám lett rendelve, szóval megtartanám. nem szól közbe semmi. mert én nem engedem, és punktum. túl sokáig hiányoltam, végre megszereztem. enyém. olyan, mintha ő lenne az, aki kötelet kötöz a lábamra, minden hülye hegyről leugrásom előtt. az elkeseredéseim, a gondjaim, mind mind egy ugrás. és ő mindig ott van, hogy megkötözzön, aztán felhúzzon, amikor sírva himbálódzok méterekkel az önsajnálat mocsaras talaja fölött. visszahúz a felhők közé, megölel, akár sírva, mert együtt érez velem, szeret, félt, és vigyáz rám. mert ő ilyen. nem érdemlem meg. de meg fogok tenni mindent, hogy megérdemeljem. szeretem.