Mondhatnám, hogy az életem olyan, akár egy nyugodt medrű patak. Csörgedezve indulok útra minden egyes nap, s végzem teljes nyugalommal a lágyan kacskaringózó feladataim fonalát. Hát nem. Igaz, nem is egy szerelmi dráma az életem, mostanra megérett ez az egész, és született egy klasszikus. Egy Álom luxuskivitelben. Egy csodás kis faház fenn a hegyek között, virágos kerttel, francia buldoggal, na és perce egy Lamborghinivel és egy Porsche-vel a garázsban. De ez csaj majdnem tökéletes. Akkor lesz az, amikor mi is ott leszünk. Nem is aggódok, tudom, hogy ott leszünk. Mi. :)
Mondjuk mostanság az élet már területei jobban lefárasztanak. Stresszes érettségizni valami olyanból, aminek a gyakorlati részét jó, hogy tudod, de az elméletének minimális köze sincs hozzá. Tanuld újra. Királyság van. Félek, mint hörcsög a seprűnyéltől, mint tulipán a kánikulától, mint porceláncsésze a betonpadlótól.
"S mert a fényt látom, még nem jelenti, hogy nincsen árnyék. Kell hogy legyen. Az árnyékod jelenti a múltad, a jelened, a jövőd, a bátorítást, a szenvedést, a kísérőt. Melletted lesz mindig, csak akkor nem, ha belépsz a többi árnyék közé. Ott magadra maradsz. Elveszel. Megszűnsz. " Szeresd az árnyékod! Egyél Napot! :D
