Boldog új évet mindenkinek!

Az év utolsó bejegyzése. Nagyjából sikerült megújítanom a kinézetet, de nekem nem tetszik annyira, szóval nem tudom még, mi hogy lesz. De mindenesetre most 2 ajánlást hoznék filmek terén. Lássuk:
Az életrevalók egy igaz történeten alapuló vicces dráma. Nagyon jó, és francia! Bár olyan személyeknek is tetszik, akiknek a tetszése meg nekem nem tetszik, már ha érti egyáltalán valaki, miről beszélek, mert már én sem, de nem baj! Szóval, ha érdekel titeket egy nevetéssel teli filmecsk, itt a youtube link. Kellemes nézelődést! ;)
http://www.youtube.com/watch?v=A4yklaW9Vl8
A Nathalie második élete szintén egy francia dráma, ami vígjáték is egyben. Hát igen, a kedvenc kategóriám. Röviden arról, hogyan álljunk talpra egy törés után egy tökidegen csúnya és furcsa svéd segítségével. Már nem csak az Abba, az Ikea, és a Roxette miatt szeretem a svédeket, hanem mert egy bárgyúképű, de hihetetlenül jólelkű fiuk elcsavarta kedvenc francia színésznőm, Audrey Tautou fejét is, akaratlanul. Én nevetve sírtam ezen a filmen, mert a lelkemig hatolt, de úgy igazán. Nézzétek meg, ajánlom!
előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=U2GLv0Nubv8
teljes film: http://online-filmek.cc/go/film/39839
Sok sikert az estétekhez, és a következő évhez is! Bolond bloggeretek ölelést küld mindannyiótoknak! (:

érzem a tavaszt!

naaa, oolyan szépen sütkérezik a napocskaa, hogy én nagyon sok endorfinnal el vagyok látva most így :DDDD hát igen! tiszta boldogság vagyon lelkemben a vidám sugarak okán. boldogabb már csak akkor lehetnék, ha a kezemben tarthatnám az új fényképezőgépem! meg ha nem kéne verni az á betűt a billentyűzeten! Megkésve is, de Boldog Karácsonyt minden kedves idetévedőnek, és hithű olvasómnak! Kinek hogy telt az ünnep? Megkaptatok mindent, amire vágytatok? Remélem igen, és sok finomat is ettetek emellett! Én majd fel is töltöm a recepteket, amiket megcsináltam. Ja, és sok ötletadó blognak hála van új designtervem, szóval ha időm engedi, új kinézetet kap az oldal! Addig is aranyeső hulljon rátok..na jó, a mulatós zenét inkább felejtsétek! ;) És huhú, holnap fodrász! Alig várom.

várakozás a változásra

változni fog pár dolog, valahogy van egy ilyen érzésem. Nem a karácsonyra gondolok, az annyira nem érdekel, inkább az új évre, mintha felváltva lenne 1 jó és 1 rossz évem. Nem teljesen jók és rosszak persze, hiszen nincsen fekete és fehér, hanem van a szürke ötven árnyalata (nem a könyv! rossz az aki rosszra gondol xd) . minden árnyékolt, és nem feltétlen meghatározható. de igyekszem magamban, belül kezdeni a változtatásokat és így a külsőmre, és a környezetemre is hatással lehetek. nem akarok újévi fogadalmakat, mert úgysem tartanám be. de majd azért próbálkozom. inkább maradok a pozitív gondolkodásnál, meg a jó bevonzásának gyakorlatánál. és egy jó fényképről való álmodozásnál persze.kellemes készülődést! kívánok, hogy mindenki örüljön annak, amit kap, és a szeretteitek is örüljenek annak, amit tőletek kapnak. köszönöm hogy vagytok! ölelést küld zsiráfbloggeretek ;))

így képzelném a telet

"A fizika már a legkisebb mértékben sem kötötte le a figyelmemet. Mindinkább a friss hóval fedett háztetőkön időztek szemeim, mélyeket lélegeztem, mintha így érezhetném a ropogós hó illatát. Csak haladna már az idő. Kicsengettek, elsőként rángattam magamra a kabátomat, és a cuccomat magam után húzva ugráltam lefelé a lépcsőn. Az utolsó fokon majdnem fel is buktam, de már nem érdekelt. A portás valószínűleg hülyének nézett, mint mindig. Feltéptem az ajtót és kivetődtem a zsúfolt utcára. Ott egy pillanatra megálltam, behunytam a szemeimet, széttártam karjaimat, s átadtam magam az igazi télnek. Éreztem, ahogyan az apró pelyhecskék a kemény mínuszok miatt a hajamon láncba rendeződnek, arcomon pedig sírást idézve olvadtak patakká. Mosolyognom kellett, a nevetést és a forgást nehezen álltam meg örömömben. Abban a pillanatban valaki kuncogva karon ragadott, és megpörgetett. Két fordulat után az ő karjaiban kötöttem ki, boldog csókkal üdvözölt. Ugyanekkor az ajtón kilépett kedves kis társaságom minden tagja, s elindultunk így, együtt a menzára. Nem érdekelt, hogy mi lesz a kaja, mert ez a nap már tökéletes volt. Így, fizikástul is."
Gyatra, de ez jutott eszembe ;D álmodozni szabad, nem? XD

ha én bemegyek a könyvtárba...

én kedvelem Edgar Allan Poe-t, és az idézeteit. ja, és Agatha Christie-t is. a címre visszatérve azonban az a lényeg, hogy tegnap voltam 4 könyvtárban, és még ma is megyek egybe. nem vagyok beteg... "S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége?" Kivettem több igencsak szimpatikus könyvet, itt nem az Anyeginre gondolok. Kivettem, elolvasni nem fogom... De kivettem A viskó-t Wm. Paul Young-tól, mert Mamám ajánlotta, Alex Millertől a Lovesong-ot, mert megragadott a borítója (nem vagyok felszínes, csak ami szép, az szép), Lauren Kate-től a Fallen/Kitaszítva című könyvet, mert PIROSPÖTTYÖÖÖS! Ki fogtok nevetni, de elolvasom Kendare Blake Vérbe öltözött Anna című könyvét, mert a név kötelez. XDJoanne Harris Aludj kislány című művével is megküzdök majd, ha már angolul a Blueeyedboy nem jött össze. Ezen kívül Stacey O'Brien Wesley, kedvesem című történetét is el fogom olvasni, mert aranypöttyöös. !! Van még egy varróskönyvem, mivel szeretnék varrni egy sálat((:
"Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak." Ezek mellett egyenlőre rengeteget tanulok, és álmodozok egy bizonyos...khm...fényképezőgépről:DDD Remélem, volt aki bedőlt..mert én igen.(?)
ui.: egyedi nézőpontjaim végett arra gondoltam, hogy ha meglesz a jó fényképezőgépem, olyan kritikákat írnék a könyvekhez, melyekhez általam készített képeket csatolnék arról, hogy én egyes részeket hogyan képzelek el..hmmm!

c'est moi!

ha írásra oly' mértékben sarkalló ötletem nem is akad, álmodni továbbra is álmodok. ez az eddig lejegyzett álmaim között kb a 160. Íme hát röviden.
Csokonai Vitéz Mihály egy perverz gyilkos volt. Megfojtott egy biztonsági őrnőt. A nőnek befeketedett a szeme alatt, aztán feltámadt, de addigra már Csokonai elmenekült. Én, mint jótevő, menekíteni kezdtem gyilkosa elől az immáron feltámadott hölgyet. Voltunk búcsúban, rejtegettem hotelszobában, ahova lövöldözött légpuskával Csokonai, s annak kivédésére én meg behúztam a redőnyt. Durva, mily kemény módszereim vannak. Végül már homokot is szórt be az ajtó alatt támadónk, akivel utolsó pillanataimban még golfmeccset játszottam az udvarunkban. Nem tudom ki győzött, mert közben felmentem Budapestre, egy Fogyatékosokért koszorúzásos ünnepségbe is belebotlottam, ott találkoztam egy osztálytársammal, majd később másik kettővel, kiknek igen abszurd piercingjeik voltak szintén abszurd helyeken.

Ez így röviden. Nem én találtam ki, az agyam termeli a majomságot.

Ja, és még mindig kijelenteném, hogy nem értem a hímnemű egyedek gondolkodást. Sokszor kapom azon magamat, hogy fintorogva meredek magam elé, és fejemet csóválva tárom szét karjaimat egy elégedetlen "Miért?" kérdés feltétele közben. Szóval, kedves ifjú, MIÉÉÉRT?!

neked írnod kell!

Bijbij sorait idézve kezdem eme megkésett bejegyzést. Sajnálatos hír, de nem volt időm írni tovább a krimiszerűségemet, de kaptam rá egy fontos embertől dicséretet, amiért rendkívül hálás vagyok. Bijbij is annyi erőt és, és még páran, csak a személyi jogaik védelmében nem írok már neveket. De hálás vagyok. Nagyon! A "nincs én" korszakom még nem ért véget, ha ez a mondat eszembe jut, még mindig elsírom magam. Másrészt amúgy is gyenge lelkemet régi ismerősök is gyötrik, nem tudom miért élvezetes engem kínozni. (?!) Ígérem, amint időm lesz, bővebben is írok.
Én igazából szeretem az embereket. Olyan őket megismerni,mint egy dimbes-dombos tájon menni. Először unalmasnak és egyformáknak tűnnek sokan, aztán jön pár meredekebb rész, meglepődsz, aztán megint kisimul a táj, s végén eléred a hegyet, megismered az igazi embereket, és felismered az értékeiket. Ismerni jó. Megismerni még jobb. Köszönöm hogy vagytok, akik vagytok, és hogy körülöttem vagytok.

új rész. tessék örülni/olvasni!

hát akkor nem is húzom tovább...lehet meglepődés lesz tapasztalható, mert nem minden onnan indul, mint gondolnánk... én is írás közben találom ki, mi lesz, vagy mi nem lesz:D

„ Megvártam, amíg besötétedett, addig gondosan ügyeltem arra, hogy ne menjek közel a fedetlen ablakokhoz, és hogy ne hagyjak ujjlenyomatot sehol. Így is azt fogják hinni, hogy én voltam. Na de mi van akkor, ha tényleg én voltam? A lepedőket összeszedtem, összehajtogatva a szoba sarkába tettem, a konyhát pedig próbáltam kerülni. Csak annyi időre mentem be, hogy a férfi rideg ujjai közül óvatosan, anélkül, hogy megérintsem a jéghideg és kemény felszínű halott bőrt, kiszedjem a hajszálaimat. Meg kellett volna néznem, hogy a mellkasán, vagy esetlen az arcán vannak-e rám utaló nyomok, de egyszerűen undorodtam még a gondolatától is, hogy az élettelen testet tüzetesen megvizsgáljam. A fürdőszobába is erősen ki akartam menni, de féltem, hogy bármiféle nyomot simán otthagynék, és észre se venném. Csak majd a rendőrök.
Aztán végül mégiscsak leszállt az éj, a város zaja mintha még jobban felerősödött volna, mint nappal. Az ablak sarkából lenézve megpillantottam pár utcanév táblát, de fogalmam se volt, merre lehetek.  A villanyt se mertem felkapcsolni, csak miután már érzékeim szerint alaposan benne jártunk az éjszakában, mertem elindulni. Az egyik tisztább lepedőből ruhát kötöztem magamra, bár még így is nyilvánvaló volt, hogy nem az. A kezembe fogtam a többi piszkos lepedőt, és a hajszálaimat is belerejtettem redőikbe. A zárat lassan nyitottam ki, mégis hatalmasat kattan, ahogyan a szívem is, amint visszhangot vert a kihalt folyosón. Egy málló tapétával borított kis lépcsőházba jutottam, ahonnan vékony lépcsősor vezetett alá, úgy tűnt, a földszint van már csak. Felpillantottam, de szerencsére sötétbe merült minden kontúr a fentebbi szinteken. Egyszerre voltam nyugtalan az ismeretlen környezet miatt, és nyugodt, hiszen reméltem, hogy legalább nem ismer itt senki. Lábujjhegyen lementem a korhadt lépcsőkön, melyek halk hangokkal festették alá utamat. A régi üvegajtó már-már olyan piszkos volt, hogy csak egy hatalmas folt látszott a városból. Kiléptem az utcára, s rögtön megcsapott a párás, nehéz levegő. Visszahőköltem, hiszen nem szoktam hozzá a magas páratartalomhoz. Fülemben a tenger morajlása vert éket, pedig még tónál is kevésnél voltam. A szemben levő kifőzdéből fűszeres illatok szálltak felém, úgy tűnt, éjjel-nappal üzemel. Mivel nem értem rá bámészkodni, leintettem az első taxit. Csikorgó gumikkal fékezett le mellettem, és pedig fél kézzel kinyitottam az ajtót, és bevetettem magam az ülésre. A mexikói vonásokat birtokló sofőr hátranézett rám, egy „hmm” kíséretében felmérte öltözékem és felszerelésem teljes mivoltát, s a további bámészkodás lezárásaként annyit kérdeztem tőle, hogy hol vagyok. Ő egy olyan város nevét említette, amelyről még nem is hallottam. Ajkaimmal néma o-t formáltam, mire a sofőr ajkaira elégedettség ült ki. Megkértem, hogy vigyen el a legközelebbi hajléktalanszállóra. Megtette, amikor azonban fizetésre került volna a sor, kiugrottam a kocsiból, s elrohantam, de közben gondosan ügyeltem arra, hogy a visszautat megjegyezzem. A taxis nem hagyhatta ott a taxiját, így szerencsére nem jött utánam, és úgy tíz perccel később visszamerészkedtem. Útközben a lepedőket az egyik sikátor konténerébe rejtettem. A recepción aggódó arcú hölgy ült. Ruhát és ennivalót kértem, melyeket azonnal meg is kaptam. A hálóterem, melybe kerültem, tele volt csont sovány, piszkos nőkkel. Fintorogva sasszéztam közöttük el a terem túlsó végébe, egy ablak melletti üres ágyhoz. Nyugtalanul aludtam, de ez nem volt meglepő.
Másnap reggel hálás mosollyal búcsúztam, miután kaptam egy kis reggelit, és egy újságot. Az út másik oldalán biciklikölcsönző volt. Hamis adatokkal béreltem egyet, szerencsére egy félénk, fiatal srác intézte az üzlete, így nem mert kötözködni velem, és személyi kártyát kérni. Kissé ódivatú, de legalább emberi ruháimban, egy szakadt térképpel, és egy új élet reményével indultam útnak, de nem bántam, mivel a régit már úgy is untam.”

hajevolúció

röviden csak annyit erről a képről, hogy ábrázolja fejem alakulását az elmúlt másfél évben. jó, mi? :D sajnálom a hajam, megértem hogy hullik XD

valami új!

hahó! na, unszolásra, meg egy kisebb időintervallum felszabadulása végett alkalmam adódik idefirkantani ezt-azt. szóval, vannak ötleteim, többek között, hogy egy 3-4 négy részes novellasorozatot indítsak, esetleg később, idő arányában lehetne hogy egy könyvszerűséget összehozzak, és minden héten pl egyszer vagy kétszer írnék 1-1 bejegyzésben 1-1 fejezetszerűséget hozzá. és akkor lassan, de biztosan haladnék is. eddig 3db elkezdett könyvem van, mind mind különböző témában, műfajban. ja, és ha nem elég, ihletadónak összesen 141db álmom van leírva részletesen XDDD azért az nem egyszerű szerintem :'DDDD ha mindegyikből írok 1-1 novellát, ami nem valószínűtlen, akkor jól járhat a blog (meg a drága rajongó(i)m!(L))
"Aztán kikerültem a fénylő örvényből, hirtelen derékszögben felvágódtam, s zihálva állapítottam meg, hogy csak álmodtam az egészet. Megint. Csuklómmal letöröltem homlokomról a forró cseppeket, s nyűgösen kászálódtam keresztül az ágyon. Persze nem az oldalán, inkább mindig keresztülmegyek az egészen. Kínosan ügyeltem, hogy a jobb lábammal keljek ki az ágyból, mert a balból már kezdett elegem lenni. Szétrántottam a függönyt, szemeimet erre azonnal elárasztotta az ádáz fény. Próbáltam védekezni ellene, de már így is nagyjából a megvakulás szintjén álltam. Fintorogva vonszoltam le magam a konyhában, gyűrötten, lelki szemeimmel csak egy forró teáról álmodozva. Levetettem magam a kemény konyhai székek egyikére, amelyik a legközelebb volt,s azzal a lendülettel át is borultam a másik oldalamra. Így azonnal fel is ébredtem, ébresztőként pedig a földet érést kísérő zaj és a könyökömbe hasító éles fájdalom funkcionált. A reggeli lendületből és frissességből adódóan egy lajhár tempójában felugrottan, és rendet tettem magam körül. Leültem, immáron óvatosan, s komótosan nekiláttam a teámnak, és az újság átböngészésének. A munkámból adódóan ez rendkívül fontos volt. Tudnom kellett, mit tud asajtó, hiszen mindig megpróbáltam pár lépéssel előttünk járni. Miután átfutottam a szokásos maszlagot, és elégedetten megállapítottan, hogy nem rendelkeznek semmiféle olyan információval, amit nem kéne tudniuk, elégedetten hajítottam a szemetesbe a nyomtatványt. Ujjaimat a bögrémre fontam, majd a gőzölgő italt arcom elé emeltem, hogy érezhessen hőhullámait a bögrében pulzáló anyagnak. Imádtam a teát, gyümölcsös illata bódítóan hatott rám minden reggel. Ahogyan kinyitottam szemeimet, mintegy a teáról szőtt ábrándjaim végszavaként, felrémlett előttem visszatérő álmom néhány jelenete. Mostanában mindig egy másik lány szemén keresztül láttam egy furcsa szobát. Nem volt ismerős, fogalmam sem volt, mi történik. Volt ott egy férfi is, keresett valamit, meg akart ütni, és amint közelített felém, hirtelen elhomályosult a kép. Aztán kitisztult, és egy másik napszakban voltam. Egy másik férfi, az előzőnél jóval marconább kávét szürcsölgetve ült egy piszkos konyhaasztalnál. Mosolygott, de mén, vagyis az aki voltam, elindult felé, és bár ekkor felriadtam, bizonyos voltam abban, hogy semmi jót nem ígért a helyzet. Nem gondoltam rá, hogy jóshoz, vagy bármiféle kuruzslókhoz forduljak a problémával, hiszen nevelőapám már gyermekként is mindig arra tanított, hogy amit nem látok, az nem létezik. Emiatt a kamaszkori lázadásom közepette elkezdtem pszichológiát tanulni, majd heves szülői ellenzés kíséretében kriminalisztikai tanulmányokba is belekezdtem. Így nyomozói karriert tudhattam magamnak, immáron 5 éve. Nem nevezhettem túl sikeresnek, hiszen csak egy jelentősebb ügyet sikerült felderítenem. A szomszédunkban egy fiatal édesanya nevelgette fiát. A fiú egyik nap eltűnt, aztán pár napra rá az édesanyja is. Meglepő, de az ügy végére mégis én tettem pontot. Tanulmányaim befejezése után elég frissen, ráadásul, mert egyik nap éppen kertészkedtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kutya átugrik a kerítésen, s hangos szitkozódások közepette ugat. No persze nem ő szitkozódott, hanem a férfi, akit elkapott. A srác apja volt, méghozzá azért, mert virágot hozott a kert hátuljába. Gyanúsnak tűnt, így miután nagy nehezen levakartam róla a kutyát, és ő is elment, elkezdtem ásni. Kiderült, a virág alatt 2 kicsi zsák is hevert, melyekben még elég frissen a ház korábbi tulajdonosai is ott voltak. A férfit persze azonnal elkaptuk, és a vallomásában beismerte, miszerint a fiát vissza akarta kapni, így elrabolta. A fiú persze ellenállt, meg akart szökni, így ő leütötte menekülés közben. Erre annyira ideges lett, hogy átment még azon az éjjel az ex feleségéhez, s álmában leütötte őt is, hiszen nyilván ő nevelte a fiába az ellenérzést iránta. Ennyit a családi idillről. Úgy nőttem fel, hogy nekem aztán se gyerek, se férj nem kell. ÉS eddig sikeresen tartottam magam az elveimhez."
Íme, a prológus! Remélem nem túl unalmas, mert egy egészen eredeti elképzelésem van hozzá, még tesómnak is elmeséltem, aki azt mondta, hogy jó :DD Úgy kell ránézni, hogy az első néhány mondatnál még egy romantikus novellának indult, hogy majd álmodozik a csaj a pasiról, mármint valóban álmodik, aztán egy nap meglátja, erre a gyereket elüti egy busz XD ez csak kicsit gonosz :$ na jólvan, ennyi mára a termékenységemről!

átmeneti nyugalmi állapot

ja, ilyen téli álomra készülés hangulatban telnek hátralévő perceim, napjaim, éveim életemből. amúgy borzasztó pesszimista vagyok, de mivel próbálom, igencsak erősen próbálom nem arra használni ezt a naplót, hogy panaszkodjak, ezért nem írom le. tudom hogy le szoktam, de ha mindig leírnám, napi 3 bejegyzés lenne, kb ugyanolyan tartalommal. az meg senkinek se jó.
szeretnék pár hülye dolgot megosztani veletek. veled naplóm, meg kb azzal a két eltévedt emberrel, akik elolvasnak.
- Szeretem tükörben nézni a világot. Nem magam, szoktak egoistáskodni, de azért nem ennyire, hogy nekiálljak tíz percig mosolyogni a tükörbe, hogy milyen szép is vagyok. Nem, csak 9ig szoktam! Uhh, poén matyi vagyok. Szóóóval, azért szeretem, ezt a bolondságot is csinálni, mivel ha már egyszer elkezdünk figyelni, és felfedezzük, mennyi mindent is lát a szemünk, és milyen színes is a világ, egy tükörben ez az egész olyan, mint drogozva mozizni (mintha tudnám az milyen, haha!); minden szín élénkségét, az egész világ csodálatosságát visszakapod, de teljes fordítottjában. És így minden karaktere is más. Mindig is imádtam tükörben nézni a szobám. Mintha egy másik lány szobája lett volna. Máshogy állnak a dolgok, talán nem csak a szobájában, de az életében is. Nem is én, tényleg ő, egy másik lány, nem szenvedő.
- Betegesen kakaómániás vagyok. Ennek köszönhetek kb plusz 5 kilót a súlyomban, (nem mint felesleg!) mivel a csontjaim olyan erősek, hogy nem hogy törésem nem volt, de a gerincem egy 2 méteres magasságból hátra érkezést is enyhe hajszálrepedésekkel kibírt. Bár az elvileg úgy történt, hogy nagypapám szelleme megfogott. Na, de ezt a misztikus család dolgot egy másik bejegyzésre tartogatom. Visszatérve a kakaóra; imádom. Nekem ez a drogom, nekem ez az az ital, amitől boldog és kiegyensúlyozott leszek. Az alkoholról szólva meg annyit, hogy az én családom se az ivásra van kitalálva, és a szervezetem se, egyrészt a szívritmuszavarom miatt, másrészt hogy én kb egy korty pálinkától képes vagyok órákat hányingerrel tölteni. 2 doboz sörhöz egy egész pizzát kell megennem, hogy életben maradjak, és még ezek után is képes vagyok fapofával ülni. Én ha akarok, mint egy kaméleon (nem csak ezt, sok minden mást is) , átveszem a jó hangulatot, és elvetemültebb vagyok egy részeg randalírozónál is. Nyáron például 1 kóla meg egy cappy után neki akartam állni buszmegállóra mászni, meg az úton leültünk jógázni hajnali 2kor. De ez is csak én vagyok, teljesen alapjáraton. Szóval ha te azt mondod, whiskey és heineken, én azt mondom nesquik és cappy! maximum a somersby, mert annak almaléíze van. :3
- Mignonvadász vagyok. Valamiért bolondulok ezért a sütiér, pedig rájöttem, hogy nem olyan jó, de én akkor is imádom.Egerben már feltérképeztem minden boltot mignon után, de vagy aránytalanul drága, vagy nincs. De többnyire nincs. Vagy épp nincs. A lényeg, hogy nekem való nincs.A puncsot se szeretem, de mignonban a puncsos a kedvencem. De ez olyan, hogy a csokit szeretem, de fagyiban utálom, a kókuszt meg csak fagyiban eszem meg. Vagyis amúgy ezek nem igazak. Mindent megeszek, csak a sóskafőzeléket és a májat nem. Meg amihez nincs kedvem. De ha elég ideig éheztetnek, higgyétek el, mindent megeszek...ezen a kettőn kívül.
Nem lett egy érdekfeszítő bejegyzés, de szeretek mások számára jelentéktelen dolgokról írni. Zsurnalisztikai értéke van.

ha én író lennék

és krimi könyvet írnék, akkor a hátoldalán ez állna:
"Reggel van. Arra ébredsz, hogy a Nap sugaraitól már-már meggyullad a bőröd. Pedig te mindig behúzott függönynél alszol, és tél van. Kinyitod a szemeid, s egy teljesen ismeretlen plafont pillantasz meg. Fakó krémszínű, néhol penészfoltokkal. Ráncolni kezded a szemöldököd, majd úgy döntesz, felülsz. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Hátadban az izmok panaszkodnak, s amint lassan felülsz, lecsúszik testedről a fehér lepedő, mely eddig takarta. S amint felülsz, rájössz, hogy egy idegen lakásban vagy, egy szinte üres szobában fekszel a padlón, vércsöppekkel tarkított lepedők között, körülötted újságkivágások, az ablakon át pedig egy forgalmas városra látsz, míg te mindig is vidéken éltél. Lenézel kezeidre, melyekre már rászáradt a vér, karodat pedig karmolások díszítik.Felállsz, s ekkor veszed észre, hogy a szemben lévő falon egy tükör van, melyben így teljes panoráma nyílik rád. A hajad jóval hosszabb, mint amilyen volt, mikor lefeküdtél. Innentől már meg sem lepődsz, amikor a konyhába kibotorkálva egy férfit pillantasz meg, akit valószínűleg mellkason szúrtak, a markában pedig a hajszálaidból csinos kis kupac hever.Az egyetlen amit tehetsz, gondolnád, hogy hívod a rendőrséget, hiszen nem tudod hol vagy, és egy halottal vagy egy szobában. Ugyanakkor gyanús, hogy te ölted meg az illetőt. Szóval, mit teszel?"
Nem ezt akartam írni, de ma egy rakat elvetemült könyvet hoztam ki a könyvtárból, és így ez jutott eszembe, hazafelé jövet a buszon. Ez csak azért durva, mert zongorát hallgattam. Lehet, hogy egy pszichopata gyilkos vagyok, aki klasszikus zenére gyilkol álmában?

the natural beauty of...

találtam a blogban olyan képeket, amiket nem hiszem, hogy megosztottam, de lehet hogy mégis, csak nekem nagyon tetszenek. de ha tényleg észreveszem, hogy már meg lettek osztva, akkor törlöm, nyugi :D

10 minutes later...
áá, már értem. kiderült hogy csináltam picasa webalbumot,és ott vannak képek. királyság :D XD kedves meglepetés tőlem nekem!

Life without knowledge is death in disguise

A cím miatt ne nézzetek hülyének, egy fantasztikus Scooter dalszövegből szedtem XD a google fordító közreműködésével persze, mert valami halálos, miket össze tud kapirgálni. A lényeg, hogy gyakorlás gyanánt, kb mint a simsben, leülök, és csak úgy írok, úgyhogy apróságokról fogok jelentéktelen jelentéseket közzétenni.
Régen nem tudtam a bal oldalamra fordulva aludni, mert annyira hangosan vert a fülembe a szívdobogásom, hogy úgy éreztem, megsüketülök, mintha egy vonat robogna közvetlenül mellettem. A hasamon meg olyan, mintha belesüppednék az ágyba, összenyomom a tüdőm, így hát a jobb oldalara fordulva aludtam sokáig. Aztán egy ideje, már csak a szívverésemre tudok elaludni. Úgy nézek ki, mint egy kis kifli
Ha másnál aludtam, régen az se volt mindegy, merre állt a fejem, merre nézett az arcom. Csak akkor tudtam aludni, ha az otthonom felé néztem, anyáék felé. Beteges, de ettől se tudtam éveken át szabadulni. Bár most már aztán mindegy nekem, csak balra legek fordulva és kész.
Az evéssel, és a nyeléssel is voltak ilyen gyerekkori bajaim. Gyógyszert a mai napig képtelen vagyok lenyelni, mert félek, hogy megakad a torkomon. Ezt olyan magas szinten hiszem, hogy az orvossal is képes vagyok emiatt vitázni. Fejlődtem ugyan az utóbbi időben, szóval pici bogyókákat le tudok nyelni, mivel rájöttem, hogy így is-úgy is megakad, csak tovább kell nyelni. Egy jó ideig a kaját is nehézkesen nyeltem le, mert féltem hogy félrenyelek. És közösségben még most is néha nehezen eszek, főleg levest, mert oviban azt mondták, hörcsög vagyok, mivel valamiért mindig a számban tartottam a kaját mielőtt lenyeltem volna, így úgy néztem ki, mint akit felfújtak.
Ha ezek után még mindig nem vagyok elég furcsa, és beteges, akkor nem tudom miféle különcök vannak még. Ja, és a körömrágás sem azért alakult ki, mert félénk lennék, meg a stressz, hanem mert egyrészt unatkoztam, másrészt nem bírtam, ha valahol egyenetlen lett a körmöm vége, és beleakadt a ruhámba, így inkább lerágtam, hogy semmibe se tudjon még véletlenül se beakadni.
Ha valakit érdekel még valamilyen furi szokásom, szóljon, szivesen írok magamról. Ez az a téma, amit talán a legjobban ismerek :))

furcsa környezet

Ma meglepetésként ért a felfedezés, hogy a blogom nem egy napló. Tudom, hogy hülye vagyok, hogy most esett le, hogy a napló egy rendszeresen vezetett, mély érzelmekkel, és valós véleménnyel átitatott irathalmaz. Ez meg nem. Ez egy üzenőfal egy bolondnak. Most is mit csinálok?
Eszeveszettem verem a billentyűzete, mellettem a biológia könyvem a gombáknál kinyitva, szegények bánatosan pislognak rám a 21. oldalról. Az angol könyvem még becsukva hever, mert nem is akaródzom kinyitni. Arról kéne írjak, hogy minálunk bolondak-e annyira az emberek, hogy beöltözzenek, és úgy végezzék a munkájukat a kis uniformisukban, mint az őrültek. Hát a környéken max a pap ilyen, de ő meg mozog. Ja, ma meg még el is vitt mamámhoz, szóval csöndben maradok. Fázom, de lusta vagyok felvenni egy pulcsit, inkább leírom még háromszor, hogy hűvös a konyhában, és fázok, fázok, fázok! Jajj, ez is én vagyok. Én-én.Sütni akartam kalácsot. Olyan kakaó-vaníliásat, mint amilyet elsőáldozáskor adnak a gyerekeknek. Utoljára akkor ettem, mikor én is erre a mamaboldogító dologra vetemedtem.Mit fogok enni holnap? Asszem van egy zacsi ropim! Királyság...Hát, mindenesetre ma egész kellemes napom volt, újjonan felfedeztem, hogy Parádon nem lehet úgy végigmennem, vagy akár 10 percet is egyhuzamban legyalogolnom, hogy ne találkoznék egy rokonnal, vagy ismerőssel. Elvégre ebben a faluban éltem kb 12 évig. Mert általános, meg Mama és a többi rokon. Szeretem őket, nagyon! Kéne valamit sütni, de már késő van és még nem tanultam, és olvasni is akarok. Nem tudom minek írok le minden hülyeséget. Ennyi erővel az álomnaplóm is vezethetném itt, csak hát azt téényleg cenzúrázni kellene, mert durva: Már vagy 5 hónapja aktívan vezetem, haladok is szépen. Napi egy a/5ös oldal betelik kb.- De ma ébresztettek, katyvasznak maradt csak meg. Változó, mire mennyire emlékszem. De értelme az nem volt. Minek nyavalygok, az én álmaimnak értelme még sose volt.Na, lusta zsiráf kijelentkezik. Bonsoir!

talán tudom...?

azt hiszem, azért nem bírok nyugodt, kiegyensúlyozott tinédzser lenni, mert valami nagy nyomás van rajtam, de fogalmam sem volt mitől. tudni akarom, milyen volt az előző életem, hátha az. tényleg érdekelne..
különben csak olyan vagyok, mint
új lakó a poros házban, a padlás majd le szakad,
bámulom a tapétát, s a mosdatlan falakat.
mit láthatott, mi történt itt? míg nem én voltam ura,
a házban melyben élek, kinek gondja ostorozta?
a pókhálók a sarokban vajon mit mesélnek?
majd éjjel kettőkor tanmesét regélnek!
felkele egy teáért, de hova lett a hűtő?
kereshetem bárhol, a pincében megbúj ő.
talán rossz emlékek, talán sok a boldog,
továbbálljak én is? mint üres házból gondnok.
vagy itt fogok majd élni, és is jól bezárva?
kalitkából a madár, nem szabadul, csak halva...(?)
A testünk börtön. De van kábeltévé, WC, és kaja!

a hülyeség fáj

ami jó, igazán jó, az még 3szor feldolgozva is jó marad!
az eredeti:
http://www.youtube.com/watch?v=ZeJkbqjQvnk
amiről azt hisszük, hogy az eredeti:
http://www.youtube.com/watch?v=ZeJkbqjQvnk
és még megdurvítva se rossz!:
http://www.youtube.com/watch?v=kfF7QAPduOA&feature=related
ezt viszont nem tudom feldolgozni!!! XDDDDDD
http://www.youtube.com/watch?v=5fXiGpa8sPo

szegény ebay!

ZooZoo! Figyelj csak, mit találtaaam! :DD
http://www.ebay.com/itm/FALCO-ESSENTIAL-1992-1998-CD-ALBUM-EMI-NEW-/300709800947?pt=Music_CDs&hash=item4603b36bf3
a mai árfolyam szerint 3200 postával:DD
meg még pár kép :33
http://www.ebay.com/itm/1-german-clipping-FALCO-NOT-SHIRTLESS-BOYS-TEEN-BOY-MAN-SINGER-IDOL-AMADEUS-RIP-/261109568935?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item3ccb57d5a7
http://www.ebay.com/itm/1-german-clip-FALCO-NOT-SHIRTLESS-SINGER-TEEN-IDOL-BOY-HUNK-MAN-80-s-R-I-P-/261025449890?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item3cc65447a2
http://www.ebay.com/itm/1-german-poster-FALCO-AMADEUS-KOMMISAR-SINGER-NOT-SHIRTLESS-80ies-HUNK-R-I-P-/260970954935?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item3cc314c0b7
http://www.ebay.com/itm/1-german-poster-FALCO-NOT-SHIRTLESS-BOYS-TEEN-BOY-MAN-SINGER-IDOL-AMADEUS-RIP-/261109604987?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item3ccb58627b
http://www.ebay.com/itm/FALCO-PORTRAIT-1986-LARGE-POSTER-EASY-ON-THE-EYE-/380419507936?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item5892c506e0
http://www.ebay.com/itm/Falco-TOP-AUSTRIA-autograph-signed-potograph-/150788693940?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item231bb4dfb4
http://i257.photobucket.com/albums/hh222/orencab2/Picture2908.jpg?t=1258988443
egy csomó olyan cd-t találtam már, meg kazettát, amik már újrakiadások... :||
az ultimate collection is tökjól hangzik, de a mutter, der mann...nincs rajta, meg a naked se XD :(
http://www.ebay.com/itm/FALCO-THE-ULTIMATE-COLLECTION-FALCO-CD-1-DISC-NEW-CD-/370677777555?pt=Music_CDs&hash=item564e1e0493
ezt meg mert szereted ;D XD
http://www.ebay.com/itm/Falco-Meets-Brigitte-Nielsen-Body-Next-To-Body-12-MAXI-POP-ROCK-1987-VG-/150931657294?pt=Music_on_Vinyl&hash=item23243a524e
ez már maajdnem tökéletes, minden rajta van, csak a naked nincs! XD
http://www.ebay.com/itm/FALCO-Greatest-Hits-EU-CD-SEALED-/140494800529?pt=Music_CDs&hash=item20b6248691
na, ezen rajta a naked...bár 6500ért már lehet is rajta XD
http://www.ebay.com/itm/FALCO-FINAL-CURTAIN-ULTIMATE-NEW-CD-/280997023644?pt=AU_Audio_CDs&hash=item416cba4f9c

és itt az ígért In-grid szám :DDD
éés, itt a fantasztikus google fordítós fordítása a dalszövegnek XDD szárnyas ló, te rohadt-te-te-teXDDD
http://translate.google.hu/#fr/hu/Tu%20m'as%20promis%20et%20je%20t'ai%20cru%0A%0ATu%20m'as%20promis%20le%20soleil%20en%20hiver%20et%0Aun%20arc%20en%20ciel%0ATu%20m'as%20promis%20le%20sable%20dor%C3%A9%2C%20j'ai%20recu%0Aune%20carte%20postale%0A%0ATu%20m'as%20promis%20le%20ciel%20et%20la%20terre%20et%20une%0Avie%20d'amour%0A%0ATu%20m'as%20promis%20ton%20coeur%2C%20ton%20sourire%2C%0Amais%20j'ai%20eu%20des%20grimaces%0A%0ATu%20m'as%20promis%20et%20je%20t'ai%20cru%0A%0ATu%20m'as%20promis%20le%20cheval%20ail%C3%A9%20que%20j'ai%0Ajamais%20eu%0A%5B%7C%20From%3A%20http%3A%2F%2Fwww.elyrics.net%2Fread%2Fi%2Fingrid-lyrics%2Ftu-es-foutu-lyrics.html%20%7C%5D%0A%0ATu%20m'as%20promis%20le%20fil%20d'Ariane%2C%20mais%20tu%0Al'as%20coup%C3%A9%0A%0ATu%20m'as%20promis%20les%20notes%20de%20Mozart%2C%20pas%20des%0Aplats%20cass%C3%A9s%0ATu%20m'as%20promis%20d'etre%20ta%20reine%2C%20j'ai%20eu%20pour%0Asceptre%20un%20balai%0A%0ATu%20m'as%20promis%20et%20je%20t'ai%20cru%0ATu%20es%20foutu-tu-tu-tu-tu-tu...%0A%0AJe%20ne%20sais%20pas%20ce%20qui%20se%20passe%0AMais%20je%20sais%20pourquoi%20on%20m'appelle%0A%22mademoiselle%20pas%20de%20chance%22
am csinálok majd egy toplistát én is :'DDD

csak egy pici javítatlanság

egy darab torta:
Míg egy kósza vörös tincs tüsszentésre késztet,
lábaimmal ropogós, friss avarra lépek,
Vállamra a fáról új levelek hullnak,
az ősz napjai gyorsan tovamúlnak.

egy darab műanyag pohár:
Ha újra látom, ő akkor is siet,
Gondolkodom azon, láttam-e már ilyet?
Ő oly változékony, merész és gyors,
Múlandóságát nem tudja, nem is lepi por.

good bye, Lenin!

meg.kell.néznem!
ja, és kell a kottája, hogy megtanulhassam!
szabadság, de még mekkora, amikor ha meglátsz egy zongorát, bátran eléülhetsz, és ujjaid nyomán varázslatos dallamot rajzolva kápráztathatod el magad, s társaid. egy csoda. az akarok lenni.
bár annyian mondták már, hogy ha nem lennék, ki kéne találni, hogy a révai lexikon ahhoz képest füzetke..

macskaportfólió.

ezek is amúgy 2-3 éves képek,csak piszkozatban voltak:3

are you joking with me?

Isten báránya!Jajj, miket találtam. az alábbiakban mini képtárlat rólam, szerénytelen mivoltomról. Borzasztóó...:'D

sírva röhögök magamon. jól esik, ennyire hülye is csak én tudok lenni. viccelődni magammal! na de anna! megjegyzem, ezek a képek azért vannak vagy 3-5 évesek...a második az meg 5.ben készült, szóval téényleg 5 éve. hosé armando carlos!..csinálok majd magamról egy mostani képet, csak hogy lássátok, mivel álltok, ültök, szemben, :'D

(valamiért ott van a sarokban, hogy 2009...de nem úgy van az!XD)

a szirmokról harmat csepeg

ha ilyet hallok,
úgy érzem, ez lesz az a zene, amire majd végleg elmegyek,
ha ilyet hallok,
szívdobbanásaim lelassulnak, szememből könnyek peregnek,
ha ilyet hallok,
a reménytelen távolságok is átértékelődnek,
ha ilyet hallok,
a felhők az égen furcsa sorba rendeződnek,
ha ilyet hallok,
megpróbálok hinni abban, mi eddig nem ment,
ha ilyet hallok,
s azt hiszem, nem volt hiába minden eddigi tettem.

requiem for a dream

Once upon a time I was falling in love, but now I'm only falling apart 

There's nothing I can do... a total eclipse of the heart 

Once upon a time there was light in my life, but now there's only love in the dark 

Nothing I can say... a total eclipse of the heart ..

a párhuzam aljas élőlény. rekettyések tüskés alján lakik, hozzám csak akkor szól, ha célom bukik.
ne húzd meg a vonalat, közte és köztem, ne érezzem azt, hogy közöm van ahhoz, mi reménytelen.

lost- eltűntem

van jó is abban, hogy nem vagyok. megcsinálhatom az új ént. bár legszívesebben simán csak elköltöznék a föld másik felére, új életet kezdeni. de az az én nagy bajom, hogy problémákat generálok magamnak, meg szélsőséges és szalmaláng vagyok. reggel ki is borultam, alig bírtam abbahagyni a sírást. elég szar dolog 16 évesen rájönni, hogy a személyiségem nem alakult ki, nincs amihez ragaszkodnék, mert annyira félek a csalódástól és a megbántástól, hogy nem mertem kötni magam semmihez. a kolis rossz emlékek is szépen kiváltották azt, hogy fel kell nőnöm, és el kell szakadnom. hát annyira önálló lettem, hogy kb kaján meg vízen kívül szinte bármi nélkül el tudnék élni. komolyan. szóval most nekiállok, és felépítek szépen egy teljesen új Annát, aki nem omlik össze, azt csinálja, amit szeret, bár még nem tudom mi az, talál valamit, amiben igazán jó. elégedett és boldog lesz, nem mások, hanem saját maga miatt. megcsinűlom, erős vagyok. képes vagyok rá!remélem :)

nehéz eset vagyok. magamnak is.

igaza van pár embernek.tényleg van egy erős megfelelési és függetlenedési kényszerem, és ez már beteges. emiatt nincsenek rajongásaim, igazi nagy horderejű, komoly vágyaim se, tulajdonképpen bármiről le tudok mondani majdnem bárki kedvéért, mert meg akarok felelni, mindenkivel jóban akarok lenni, nem szeretem az ellenségeskedést. de majd egyszer úgyis kipukkad a lufi, és rázúdul a világra az összes elrejtett akaraterőm. valaminek majd a beteges megszállottjává válok, és akkor aztán annyi. most is annyira alkotni akarok. lehet hogy tényleg művészlélek vagyok. csak olyan magas szinten meg nem értett, hogy saját magamat sem értem, mert nem is nagyon létezem még, ki se találtam magam. ZooZoonak köszönhetően fájdalmasan belezúgtam Falcoba, aki nem ismeri, verje fejbe magát egy szívlapáttal, és ássa el magát aztán egy kertben, mert annyira kibírhatatlanul jóképű és tehetséges, hogy még az eddig utált német nyelvet is megszépítette számomra. imádom!

elkezdtem..és nem bírtam abbahagyni!

S ha meghallottam a zenét, táncra perdültem,
Lelkemben mint vihar, boldogság merült fel
Aztán abbahagytam, s néztem magam elé,
Nem értettem miért szerettem belé.
Annyira ritmusos, tudja mit akar,
Az én testem csak követi, mint alkalmatlan.
S hiába is nézek, bámulok tovább,
Még mindig nincs ok, magyarázat rá.
De beleszerettem, igen így történt,
Mondhatnám tovább, hogy mit mikor miért?
Válaszokat nem tudok, kérdést annál többet,
Bárcsak láthatnálak, s nem is vágynék többre!
Igenis hiányzik, hiába csak egy nap,
Emlékemben nem maradt ott, mint egy üres pamlag.
Mindig a fejemben vagy velem, kitörölni nem tudlak, az már reménytelen!
Nem tudom hogy bánjam-e, mert egyszer úgy történt,
találkoztam valakivel, utódod lett nemrég.
De nem is működött, mert téged hittelek,
hogy ne gondolsz rám, arra kérjelek?
fölösleges, minek is vesződjek!
Rejtett üzenetet, képek a faladon,
Mikor meglátom, szívritmus 120on!
Miért csinálok, csak kínzom magamat
próbálom abbahagyni ; sikerül mint múló pillanat.
novellákat írhatok, borzasztó verseket,
de ha a fejemben ott vagy, ez is sokkal könnyeb.
A versnek tartalmat, a novelláknak lelket adsz,
nem is tudsz róla, de már másfél éve szükségem, mint a víz vagy...
Nem érdekel ha rosszat írok, a rímek sem érdekelnek...
Csak hogy beszéljünk normálisan, ez lenne a lényeg..
Ne csak üzengess, kétértelmű szavak?
Mire megyek velük, ha valóban nem te vagy?!
Nagyanyám ha oltogat, hiába is nevetsz,
ő az ki tud rólad mindent, mert nekem
ő az kit szeretek, és hűségesen tisztelek,
feléd bár irányulhatna ilyen szintű szeretet...
de ha egyszer nem hagyod, mert meg vagy bántva
mikor úszik el ez az undok, korhadt láda?
az emlékeim még mind itt vannak, a mosolyod a szeme,
ők mind velem alszanak...
hányszor fordult elő, hogy veled álmodtam?! előbb mint bárki mással.
ha hozzám értél, elektromos kisülés történt a házban!
nem érdekel ha vicces ez a hosszú hülye vers,
a rímek váltakoznak, de a lényeg nem vész el..
mindig csak arról, ugyanarról írok.
másfél éve ugyanaz a múzsám, kit bírok..
hiába is tetszik, mikor nem ismerem,
mindenki ellenem van, kit ismerek, és kit nem...
hányan hallották már a romantikus sztorit,
bár illőn befejeznénk, hisz az időt szorít!
nem tudhatom a percet, azt mely majd eljön.
és te találsz egy lányt, ki becsül, és nem menekül...
...úgy mint ahogy én tettem, és már tudom miért!
fiatal voltam, gyerek, s nagyon naiv!
ó szegény te, hogy mennyire szerettél,
akkor voltam utoljára telefonháttérkép!
emlékszem a nyan catra, és a helyre is nagykőn...
hol azóta se jártam sem emberrel, se anélkül.
nem akarom hogy ezt olvasd, mintha kiadnám ezzel magam.
bár ha ezren olvassák is, egy címzett van, kihez ezt írtam...
..az pedig még mindig az, kihez oly régóta írok...
s ha azt hiszem hogy szeret, akkor nagyot csalódok.

erőltettem, elismerem!

Mindenkinek van egy álma, melyre titkon örökké vágyik,
Lelke mélyén reméli, ha nem sikerül, jön majd egy másik.
S talán azt könnyebb lesz elérni, könnyebb mint az elsőt,
És tán nem lesz oly' reménytelen mint megfogni egy felhőt.
Vézna lábakon áll a remény, kitartás benne sokkal több,
Vannak az életben törések, de ha felállsz, az erő összeköt.
Ha te lemenő napot akarsz nézni, ne a keleti ablakhoz ülj.
Ott csak a kitartás segít addig, míg a hajnalban te is elmerülsz.
Közelebb az égbolt bizony sose jön, hiába is ugrálsz,
Többre jutsz azzal ha gondolkodsz, és egy helyben állsz.
Receptet hozzávalók nélkül készíteni eléggé nehéz,
Majd megtanulod, hogy két nap után még a kenyér is kemény.
Az élet egyetlen célja, hogy sértetlenül edződj,
Tanulj hát mások kárából, sajátokkal ne vesződj!
Ha kelepcébe is kerülnél, próbálj meg mielőbb kimászni,
Ebben az életben nincsenek barátok, kik kifognak halászni.

amikor villámlik.

nini, de termékeny lettem.
"Szeretek ablaknál lenni, ha jön a vihar. Nem félek tőle, nem is értettem soha azokat, akik féltek, félnek. A természet is lehet dühös, joga van hozzá, akárcsak nekünk. Arcom a hideg üveghez nyomom, leheletem nyomot hagy, s abban rajzolgatok. Ujjaim majd megrajzolják azokat a vonalakat, melyekre újabb páraréteg ül, s már kevesebbek lesznek a többinél. Az eső óriás robajjal zúdul alá, mérgében veri a földet, ki alázattal tűri büntetését. A fűszálak bágyadtan hajtják meg fejüket a feljebbvalójuk előtt, a viharos szélben a fák lombkoronái is meg-megdőlnek. Nagyobb hatalom a vihar, mintsem szembeszálljanak vele. Aztán, mint egy szemvillanásnyi történet, villámlik egyet. A szobát egy tizedmásodperc alatt elárasztja az élénk, sebes fény. Kínosan megtalál minden apró zugot. Pupilláim összeszűkülnek a vallatás hatására, s máris megannyi emlék tódul az agyamba, az ilyen pillanatokhoz keményen odaláncolva. Nem csak a saját szobámban éltem már át vihart. Több olyan személynél is, akivel már nem beszélek mostanság. És még mindig ugyanebben a másodpercben, mint a világítótornyok pásztája, mint a scanner lézere, végigsétál, vagy inkább fut a fény az egész világon. Nem csak az emberek arcán, de a bensőjén is. Mert mindenkinek van egy papír, mint a lelke, s már van rajta megannyi mondat, firkálások, gyűrődések, s néhol még szakadások is. Ezt a villámlás megvilágítja. Nem vagyunk elég gyorsak, de ha ezekben az valós fényártól átitatott időkben egy másik ember szemébe néznénk, látnánk mindazt, amit titkol. Az egész életét, a bajait, a fájdalmait, a vágyait, s azt is, hogy megrémíti-e ez a vallató hatású fény. Aztán a villámlás hirtelen jött világa odébbáll, s akár több másodperccel később követi a dörgés. Mélyről jön, zakatolóan, s szinte érzem, amint a völgyek remegve beszélnek ilyenkor egymással, s minden faág, s levél között halk kommunikáció dúl. Mind félnek. Félünk mi is. Attól a hihetetlen mennyiségű haragtól, és dühtől, ami ebben a dörgésben van. Mert ez a dörgés maga az emberi rosszindulat, a gonoszság, és az aljasság fellege. Mi teremtettük, és most mégis mi félünk tőle. Ahogyan félünk egymástól is. Hiszen ember embernek farkasa. Én pedig csak szeretnék oroszlán lenni."

lehetek még lentebb?

olyan szinten depressziós kezdek lenni, és kezd minden összeomlani a fejem fölött, hogy kb csak azért nem leszek öngyilkos, mert szerintem az megfutamodás, és gyenge vagyok hozzá. meg ha meghalok, legalább nemes célért haljak meg. de utálom ezt az egészet. az élet is annyira ronda, egyhangú, és nyomorult, gonosz, undorító, aljas, mocskos, kétszínű, talpnyaló, felszínes. néha tud színes lenni, meg boldog. de nem ma. és nem is holnap...

fantasztikus!...

nem tudok barátkozni. ez teljesen biztos. vagy legalábbis hosszú távon kapcsolatot fenntartani.
egyszerűen képtelen vagyok tartalmas kapcsolat kiépítésére.
most az, aki elvileg a legjobb barátnőm (volt?) közölte, hogy már nem nevetünk annyit mint régen, úgy tűnik növünk fel, és így nincs sok értelme a barátságunknak. egyedül azért nem bánom ezt, mert a teljes családom utálja. való igaz, hogy nagyon felszínes lett. de hát ez van. nehéz eset vagyok. majd egyszer, ebben az értelmetlen életben talán aklad legalább 1-2 ember, aki majd magamért szeret, kíváncsi lesz rám, foglalkozik velem, jól érzi magát a társaságomban, nem szégyell mások előtt. és valóban a barátom lesz.

ha ismersz

akkor tudod, hogy szeretek ölelgetni.
tudod, hogy szeretem a kakaót.
tudod, hogy imádok mosolyogni
tudod, hogy azt hiszem, a szemem zöld, nem pedig barna, még ha barna is valójában.
tudod, hogy képes vagyok sírni egy filmen, még ha nem is érzelmes, de eszembe juttat fájdalmas dolgokat.
tudod, hogy hajlamos vagyok reménytelen dolgokat üldözni, és apró reménysugarat követve abban bízni, hogy csodához vezet...pedig tudom hogy nem így lesz.
tudod, hogy szeretek logikus érvekkel vitázni.
tudod, hogy miért nem járok el bulizni.
tudod, hogy mikor ironizálok.
akkor sokkal többet tudsz rólam, mint én magamról.
mellesleg. kellemetlen, ha az ember megszokik valamit, szabadulni akar tőle, sikerül, aztán hiányozni kezd neki egy hasonló helyzet varázsa. tényleg,
Ja, és aki ismer, az tudja hogy nem gondolom szépnek magam, de vannak napok, amikor mégis, és olyankor imádok mosolyogni. Ma is ilyen nap volt. És nem tudom miért.
Még egy mellékszál. 4 napig vérrel álmodtam. Nem tudja valaki ez mit jelent? Elég durva volt...

unpredictable plot

...még mindig ugyanaz a gombolyag,
madzagját, húzom, de nem szakad...
mellesleg miért van az, hogy úgy érzem, nem mindenki örül annak, hogy én próbálok boldog lenni?! néha teljesen egyedül érzem magam, depressziós fejjel meredek előre, de csak mert muszáj. és néha meg örülök, hogy nem mindig, de van amikor..ezt jól megmagyaráztam:D szóval van amikor tudok nevetni. és ennek örülök. úgy szeretnék megint mosolyogni. ha egy valamiben igaza volt, akkor abban, hogy a végére már tényleg nem mosolyogtam. nem volt rá okom.
kedves okok! hol vagytok? szükségem van rátok!

swing life away.

beteg vagyok. ezt több értelemben is. mert egyrészt nem ismerem magam, ami elég gáz, tekintve hogy hitvesi életem magamhoz fűz immáron több mint 16 éve. de folyamatosan változom, nem csak kívül. belül a skizo 2 lelkem is. mert vagyok egyszer. és vagyok mégegyszer.
anna egy.
legszívesebben virágos és pöttyös ruhákban járni, balerinacipőben, verseket írogatna, romantikus regényeket olvasgatva ülne a buszon, sokat sétálna, csöndes lenne, mosolyogna, és unalmas, egyhangú, de kiegyensúlyozottan vidám életet élne. szeretné a családját. aztán hozzámenne egy cölibátusos lelkészhez.
anna kettő.
kockás és élénk ruhákban, deszkáscipőben járna, nem foglalkozna sokat a tanulással, nomeg mások véleményével. sokat lógna kétes kinézetű haverokkal, mindig horrort és thrillert nézne és olvasna. rock zene ordítana fülében, vastag fekete szemceruza jellemezné, és a flegmaság. nem érdekelné hogy azok, akiket nem bír, mit gondolnak róla. valójában azért jófej lenne, csak mindig irányítani és parancsolgatni akarna, a segítségre való alapvető igények kielégítése mellett.
namost, ez a kettő veszekszik bennem, kicsit ez is, az is van hatalmon, hol így, hol úgy. az utóbbi fél évben éreztem azt, hogy tudatomra ébredtem, magam irányítom az életem. valóban, előtte elég taknyos kis kölök voltam ám.
plusz a betegségem elfogadása végett.
van olyan, hogy nem akarok látni...csak becsuknám a szemem, s vagy a természet lágy ölén hallgatnám annak gyengéden fülembe szűrődő zajait, vagy esetleg egy számomra minőségi zenét hallgatva engedném elszállni problémáim nyomasztó kis lélekburkomból.
van olyan, hogy nem akarok hallani...csak figyelek, és érezni kezdem, szemeim mily tág világképet, mily éles színeket, mily csodás dolgokat tudnak felfedezni. látni vélem az összes árnyalatot, melyet nekünk, figyelmetlen és hálátlan embereknek a természet csak érezni enged. annyira szép. és tiszta hd-ben látok. csak nyisd ki a szemed, és figyelj, mennyire szélesen látsz! na ugye? na most, ez a legcsodásabb olyankor, mikor füldugóval a füledben utazol.meredsz előre, periférikusan hirtelen minden betolul a látóteredbe. a dombok felett átívelő napsugarak, az éles, már más hasigatóan erős fényükkel. a fák lehulló leveleinek élénk színei, a messzi mezők pasztelljei, s a buszon utazó megannyi különböző személy, akár az arcukról is könnyedén megfigyelhető változatos érzéspaletta. minden annyira csodás. csak meg kell tanulnunk értékelni, és érezni, ilyen a természet.
és igen, azért vagyok megint egyedülálló, nem csak a magam nemében, mert ahgyan azt apám is megmondta, valóban elkötelezettségi problémákkal küzdök. de nem is küzdök, nekem annyira nem baj. szeretek annyira szabad lenni, mint egy szaros galamb, bármennyire utállom őket. nekik meg van a joguk, hogy szarjanak mindenkire.
sajnos nekem nincs ;D

felszínesség vol.100

ilyenek az emberek. annyit tudok hozzáfűzni, hogy végre megtanultam azt, hogy soha többet ne legyen kedves, nyitott, és jószívű SENKIVEL SE. Mert nem éri meg! Soha a büdös életben, senki enm fogja viszonozni az emberiességet, mert ebben a mocskos világban mindenki csak egy darab szemétnek számít, saját magán kívül senkit se érdekel senki. Úgyhogy előre figyelmeztetek mindenkit, hogy innentől búcsút lehet mondani a barátságos énemnek, mert az olyan felszínes bunkók, mint TI, kedves "mai fiatalok", megöltétek! Anna meghalt. Maradtam én, a gonosz féltestvér. Még egy mosolyt se szeretnék érdemtelen emberekre pazarolni. Úgyse viszonoznák. Mert engem nem vesznek emberszámba. kár hogy 16 év kellett hozzá, meg 3 osztálynyi ember, hogy észre3vegyem, hogy senkire se lehet számítania az embernek csak magára. a barátság szó üres. nem lehet alkalmazni, mert olyan kapcsolat nincs is. a mai emberek nem tudnak olyat kialakítani.ne feledjük; ha valaki ma veled kedves, csak azért csinálja, mert érdeke fűződik hozzá. valódi törődés és szeretet nem létezik, az emberek csak saját maguk iránt képesek érezni azt. ez az igazság. sajnálom, hogy így történt világ, de megtanultam a leckét. utállak!

a változatosság kedvéért.

elvileg nem elég populáris vagyok, és csak magamhoz beszélek. ez skizonfréneknél gyakori, de mivel más kedves blogolvasó(igen, te! :D) szerint jó olvasni, úgy gondoltam, hozok egy kis életélmény gyarapító bejegyzést. Ebben 3 filmet szeretnék ajánlani a publikumnak, mert most annyira írni nincs kedvem, szóval inkább nézzetek! Bár már rosszul indul, ugyaniiis...
NÁMBÖR VAN.
A burok (Stephenie Meyer)
Ez elég nyálasnak tűnhet, már csak a szerző miatt is, mert az Alkonyat könyvek alkotója, bizony ám. De ezt a könyvét még az Alkonyat előtt írta, és típusilag is más. Bár ez is romantikus, ez egy sci-fi. Én utálom a sci-fit-, de ezt a könyvet a szerelmi szál szerint egyszerűen nem bírtam letenni, pedig hatalmas darab, van vagy 5-600 oldal, már nem is tudom. Minden esetre azért került ide, mert jövő márciusban megjelenik filmben is, és annyira ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is érzelmileg felkavaró filmre vágyik, hogy nem tudom megfogalmazni. Nézzétek meg. Bár mire magyarul is megjelenik, nem kis időbe fog telni.
Itt a trailer. Tessék ráizgulni!
http://www.youtube.com/watch?v=PjfaZxTTVpU&feature=player_embedded
NÁMBÖR TÚ.
Donnie Darko
Kultuszfilm. Mert elég megmagyarázhatatlan, vagy legalábbis zseninek kell lenni ahhoz, hogy le tudja valaki írni. Mert nem kell, ugyanis rohadtul jó film. 3x megnézed, mire felfogod igazán. Legtöbben a zenéje miatt ismerik ugyebár, a Mad World, híres Gary Jules előadásában. Főszereplőnk mellékesen Jake Gyllenhaal, aki maga nem mellékes. Ha csak őt szereted, már miatta is érdemes nézni. Szóval, elgondolkodtató. Nézd meg!
http://www.youtube.com/watch?v=qdKbNuhXWvQ
NÁMBÖR SZRÍ.
Juno
Beteges, hogy ez a film nekem tetszik, de egyszerűen imádom. Annyira jó az egész hangulata! És az a mondat, mely szerint "A legtöbb esetben az emberek egymásba szeretnek, majd gyerekük születik. Nálunk ez a sorrend fordítva volt." Elég furán is hangzik, de tényleg vonzanak az olyan filmek, melyekben a szereplő terhes, vagy problémái vannak,ebből kifolyólag ugye a horror. De nyilván nem csak én vagyok ilyen különc. Szóval, szerintem érdemes megnézni.
http://www.youtube.com/watch?v=QuN0Z65sp5c
Szimpatikus nagyon ez a kritikaírás, régebben is csináltam, szóval lehetséges, hogy előfordulnak majd még ilyen bejegyzések a közeljövőben! Bonsoir!

és tartuffe? szegény!

Idegességtől remegve végighúzom ujjaim a lapokon, melyekre a szavakat inkább véste, mint írta. Boldogan adta postára, küldte el nekem gondolatait. Benne remény, és szerelem. Annyira édes volt. Amikor befújta parfümmel, s a levél kinyitása után megcsapott a kellemes biztonság illata. Velem volt, ott volt nekem ő.
Most meg minden szaron veszekszünk?! nem akarok. annyira féltem elveszíteni. hjajj.
csak hogy valami vidámat is rakjak ide. ezt a borzalmat nézzétek és hallgassátok!

boldogság, szia megint!

nem tudom, ez hogy lehetséges, de teljesen boldog, erős, és magabiztos vagyok, már rég voltam ennyire. így, most, mikor csak a végszót várom, meg hogy legyen már pasi, és mondja ki hogy ennyi, elég ironikus. de boldog vagyok. nagyon!

a függetlenség napja

reggel olyan hangulatom volt. Tudjátok, ilyen megyek, és hallgatom a zenét, ami ordít a fejemben, és nem érdekel, hogy rajtam kívül senki se hallja, de én tátogom a szöveget, kiabálós szájmozgással persze :D
Amúgy elég ironikus, hogy a legjobb barátjával beszélem ki a problémáimat a kapcsolatunkkal, és ő nem tud róla, nem? Ül a babérjain és kockul, de ha neki jólesik. Amúgy semmi baj, ths is the life, it won't be long now ;)

meg kell nézned. mert azt mondom!

A kondom el van vetve..hmm, elég érdekes cím. Kíváncsian figyelem a sorozat leírását, közben kortyolgatom a teám. Valami vígjátékot kéne nézni. Valami jót. Már kivégeztem az Odaátot, a Született feleségeket, a True Bloodot, és még megannyi jó sorozatot. Így hát új prédára lesve szemlélődtem, amint rábukkantam erre a kincsre. Megnéztem. ÉS néztem, és néztem, és néztem. Hihetetlenül jó! Bár sajna csak 20 perc egy epizód, így pár óra alatt kivégezhető. Én az első évadot már elpusztítottam, de ha jól tudom, jön a következőőő!
Röviden annyit, hogy egy egész család számára élvezhető sorozatot rejt a cím, humoros, kreatív, érdekes sztorival, nincs sablon. Egyedi, és ott a pont! Apámtól kezdve tesómig nézi mindenki, aki leül mellém. Illetve már nem, mert megnéztem :(
A főszereplő Tessa, és az apukája, George. Vagány, New York-i apa-lánya páros, és a kertvárosi marslakók közé történő beilleszkedésüket követhetjük nyomon. No, persze nem marslakók, csak érdekes világnézettel felruházott, buta és felszínes gazdagok. Bár ahogy nézzük, nem is olyan felszínes mindenki..A lényeg az, hogy ajánlom mindenkinek, mert remek sorozat!

szánkózás az alföldön. just reality!

akarok egy ordítós képet magamról. tegnap teljes idegbeteg voltam. de ki vagyok én? nem minősítem magam túl jóra, szóval legyek csak egy olcsó drog, amire rászokik az ember, és szüksége van rá. pont így is a jó. csak ebből nekem, szegény drognak érzelmi károsodása lesz maximum, bevétele semmi. most nyugodt vagyok, mosolygok, kissé fölényesen élem a helyzetet. kellek valakinek? majd tesz értem. Az, ha megserzel egy lányt, nem jelenti, hogy onnantól nem kell harcolnod azért, hogy megtartsd. Tenned kell érte. Nem csak ülni a gép előtt, 1, vagy éppen 60kmre tőlem. Nem fogok várni, vártam eleget. Sőt, az elmúlt 1 évben is csak vártam a csodára. De tenni fogok. Én leszek a csoda, ha másnak nem is, de magamnak. Megtanulok elégedett lenni azzal, amim van.

Az előző sorok alapján most egy öntelt ribanc képe rajzolódhatott ki. De csak egy dühlabda, makacssággal fűszerezett muffin, és odaégett pirítós keveréke volt. Meg sorozatmániásságé, és az érettségire készülés zavara. Rajzolni akarok, fogok, kéne. Én várom a sulit, tudom hogy gáz, de szeretem a tudást, mert a tudás hatalom. És az oroszlán szereti a hatalmat. Főleg azt a hatalmat, melyet kemény munkával érdemel ki. Ezért nem tartom sokra azt, akit csak az arca miatt tartanak nagyra, mert az arc nem minden. De tényleg. Azért nem kellett küzdeni, nem úgy mint a műveltségért. Lehet végül nem fogok kelleni senkinek, és elviselhetetlen leszek. De én mindig itt leszek magamnak. Éljen a skizofrénia! Van ilyen szó amúgy? :D

but i remember.

A reszelős férfihang fülemben csengett, miközben a szélvédőn át láttam, amint a táj már-már foltossá válik, amint elsuhant mellette. Ó, a gyönyörű Szlovák hegyek, a Magas Tátra, az a rengeteg fenyő. Szép, de ha nem tudod teljesen átadni magad az élménynek, mit ér? Mellettem a nő, akinek az életem köszönhetem, előttem pedig a férfi, aki ezzel a nővel együtt felnevelt. A szüleim. Igen, ők i veszekednek, már több mint 25 éve. De kibírták. Talán nem egymásnak teremtettek, de egymással élnek,egymást szeretek, már régóta. És az unokatesóm. Ő meg mint jámbor bárány, bámul ki a szélvédőn, néha meg apámra, szemében csodálattal, mert apám körülrajongta, és megmutatott neki mindent, amit egykor nekünk is ámulattal mutatott. De mi már másodsorba buktunk le. A fülhallgatón keresztül nem érzékelem a külső zajokat. Látom, amint ajkaik szavakat formálnak. Megint veszekednek. Szemeik szikrákat szórnak, kezükkel idegesen csapkodnak. De én csak ülök a sarokban, a saját kis világomban, agyamban rímek formálódnak, némelyiket még papírra is vetem az álomnaplómba. Ez vagyok én. A kolonc, akit nm kérnek, mégis megy, mert szüntelenül szeret. Nem tudja befolyásolni magát, és nem is akarja. A hang egyre erősebb, a szöveg is egyre fájdalmasabb, hiába is egy idegen nyelv. Fejemben a fordítás gyors és pontos. Az emlékek nem engednek felejteni, de ő biztos jobb, hiába akarlak hagyni..Nem tudsz. Valamit jól csinálhattam. Miért küldöd nekem ezt a számot? talán üzensz? Olyan érzés,mint felnézni a csillagos, égre, és azon gondolkodni, vajon ugyanezt látja az a bizonyos személy is? És vajon gondol-e rám? a szeretet nem akarat kérdése.Fátyolos színek veszik át a tarkák helyét, a Nap a látóhatár mögé bukik. Utastársaim lenyűgözve pillantanak ki az ablakon a csipkés hegytetőkre, melyek magukba fogadják a vörös éltetőnket egy újabb csendes éjjelre. Csak engem nem érdekel. Én meredten nézek előre, miközben a következő kanyarban könyörtelenül nekicsapódunk egy fenyőnek. Ő nem akart bántani minket, mi őt mégis bántottuk. De már egyedül vagyok, csak a csönd figyel. És én figyelem a csöndet, mert nekem dalokat mond el.

edge of life

kissé gyanakvó vagyok. de tudom hogy egészségtelen mértékben. csakhát inkább legyek felkészülve a pofáraesésre. de ha vele vagyok nem bírom abbahagyni a mosolygást, és ez jó, ugyebár? bár tipikusan olyan ember vagyok, akinek ha nincs problémája, akkor csinál magának. THIS IS ANNAA!

piszkos tizenhatos

nem akarom. és főleg azért, mert az elmúlt 1 év, nem volt a legfényesebb, korántsem, és mind a saját hülyeségeim miatt. természetesen van, aki emlékeztet rá, mennyi mindent elbasztam. ezt a kis jegyzetet is köszönhetem neki. won't let me go..i hope, time will help us.

új heg

te. jó. ég.
egyes emberek idegre játszanak.
nem látok tisztán, már csak álmodom az életem.
annyira megváltoztam, nem akartam, nem kértem.
miért más minden, úgy akárcsak az évszakok.
mit történt itt? hisz nyár volt, s a tél zokog.
az emlékeket egy bőröndbe sohase pakold,
ha elveszíted, a múltból csak hamu lesz és por.
hmm..
mintha beszorult volna az ordítás, pedig a torkomat kaparja
érzem ahogyan belülről szétfeszít minden energia....
amúgymeg...!
ha megpróbálja az ember eljátszani, hogy nincs problémája, a rossz színészt megkérdezik;mi a baj? a jón pedig nem veszik észre. néha mintha csak játszanám ezt az életet is. félek magamtól. nem is ismerem. kiez?!

süss fel nap, fényes keksz!

igazából furcsa. nem volt egy jó nap, már nem annak indult de amúgy most így a végefelé annyira jóó lett, hogy nem is tudom hogy egyátalán le tudom-e írni. bár elbasztam a telefonom, a fogorvosnál vártam egy csomót, és a mai napot a fészbukmegvonásnak akartam szentelni, de nem bántam meg hogy nem így tettem, mert sok olyan dologgal lettem gazdagabb, aminek örülök. és bár néha úgy érzem, egyedül vagyok. de akkor jönnek az emberek, és megmutatják, hogy ez nem így van. mert sose vagy egyedül. mindig van aki szeret. és számíthatsz rá :) <3 köszönöm világ. még süt  a nap. még táplálja a reményt, hogy a jég elolvad. s előbukkan az, kire oly régóta vársz, kit barátodnak nevezhetsz, ha jő a zord halál.

one step to trouble

hú, láttam egy képet. bolydító volt, jó emlékeztető egy nagy hibára, ami hiányzik. de fogok még úgyis véteni eleget. de a lényeg, hogy akit nagyon szeretek, az jelenleg megint messze van. most kb 80 km, asszem. de már gyógyul. már alig várom hogy visszajöjjön hozzám, és bújhassak hozzá :DDDD szóval. fáj fáj sokminden, de gyógyulni ér, azt hiszem. csak ne járjak tiltott ösvényeken, hol meglát a vadász, és jajj lesz nekem :'D nafasza. 1et lehet találni miért rímelt...fck!!

nosztalgia

húú, de hiányzik a html ... tényleg visszamennék, a ps, a photofiltre, az órákig tartó böngészés a megfelelő kép után, a színkódok állítgatása, majd mikor már a szemem is kifordul a helyéről, a megnyugtató elégedettség, hogy valami szépet és egyedit alkottam. szeretek alkotni. azt mondják, igazán szépet csak az tud adni, alkotni, aki nem szép. szóval az adottságaim megvannak. nem sajnáltatástól, tisztában vagyok vele. mivel imádok, tudok, akarok alkotni, most eddig, és ezután is. do it!

álomnapló

azt vezetek. csak hát ma reggel pont nem tudtam visszaemlékezni, mivel az első gondolatom is ő volt, meg a második, harmadik...szóval nem tudtam odafigyelni. nem hiszem, tudom hogy szeretem. nagyon.
ha már itt vagyok, felrakok pár képet, amit csináltam mostanában (:

alkonyat.

az van bennem is. az a lány, akit barátomnak neveztem, észrevétlenül marcangolja szét a bizalmam maradék morzsácskáit. a fiú, akit tavaly nyár óta szeretek, az utolsó lapokat tépi ki a füzetből, melyben hozzá szóltak szavaim. s az a fiú, akibe igazán szerelmes vagyok,nem csak hogy 120km-re van tőlem, de üzenetei alapján is kezdi felismerni, ki is vagyok. egy problémákkal teli üveggömb, melyben a hópelyhek helyén egy-egy levél száll, melyekre nyomasztó szavak vannak írva. kétségbeesés,értetlenkedés, magány, csalódás. és ha törődsz valakivel(mert igenis szereted. kár hogy nehéz elhinni. pedig így van és így is lesz),még az se hálás érte. hát akkor meg minek? élni..?
fú, nagyon sírni akarok.
nyomorult ez a világ, romlott teljesen,
odaveszett minden bizalom, melyért valaha is küzdöttem.
üvölteni akarok, a hajam mögé bújni,
az egyetlen baj, hogy az érzés sose fog múlni.
akkor se ha mással foglalkozom,
a kín takarásában egy vallató padon.
utolsó sugara megvilágít még,
ahogyan a Nap megy lefelé,
életem alkonyán visszagondolok majd,
mennyit szenvedünk, és mégis miért?

új fényképezőő.

csak a szívem, az ne lenne

Szép kis történet, csak úgy dióhéjban, hogyisvanez?
Tavaly nyár. Napsütés, izgalom a gimi miatt, feszült keresgélés osztálytársak után. Hopp, Pásztói srác, talán ő is most kezd? Majd szépen lassan megismertem. Csak egy hét volt, míg láttam, az is csak 1 nap. De képes volt olyan szintű emlékeket ásni bennem, s mélyre ültetni, melyeknek köszönhetően több 10 versem született, több novellámat ihlette, több álmomban jelent meg, mindig olyan zavaróan közelinek éreztetve magát, hogy fizikailag is fájt. Nagyon szerettem. De egy idegszálam még most is, egy év távlatából hozzá, az elsőhöz köt. Megpróbálta, s bár elesett a harcmezőn, ő felállt, és bár az én éretlenségem volt a bűnös, mégis újra, és újra próbálkozott. Voltak percek, mikor újra azt kérdeztem magamtól: Talán most mégis lesz valami? Az SMS-eket akkor szerettem meg. De most már nem tudom, hogy mi is van. Mert találkoztam egy másik sráccal. Annyira tisztán szeret, hogy nem tudom nem viszonozni. Igen, szerelmes vagyok belé. s bár gondolataim 90%ban róla szólnak, ott van az a maradék 10. Vele még nem álmodtam, verset is csak egyet írtam hozzá. De türelmes, és kitartó. A kapcsolatszót újraértelmezte nekem, és hálás vagyok ezért. Ilyenkor érem el a tétlenség állapotát. Lehet egyszerre két embert szeretni ilyen szinten, vagy csak fantom elképzelések. Ha nem is beszélek vele, miért gondolok még rá. S ha egy órát beszélek a másikkal telefonon, miért nem elég, és miért hiányzik mégis. Ha álmodok, miért az jelenik meg, s annak akarom fogni a kezét, akinek nem kéne. Csak a szívem, az ne lenne. a szívem ami úgy fáj! nem értem magam, talán soha nem is fogom. el kéne tűnnöm. vagy csak megszűnni gondolkodni. nem tesz semmit, de érzem ahogyan szenved, viszont nem akarok megbántani senkit. hiszen szeretem őket. túlságosan is. csak a baj van velem. én, anna.

feel the difference

szerelmeslevél

majd írok. 3 hetesek leszünk, és pont elment ma 3 hétre. megpusztulok, úgy hiányzik. de tényleg. jajjajj :SS és a mai nap tanulsága, hogy csak az bánthat igazán, akinek hagyjuk. csak az igaz barátok tudnak hátba szúrni. de ilyen ez. minél jobban megnyílunk valakinek, annál nagyobb az esélye, hogy megbánt és tönkretesz. ilyenek a barátok. köszönet értük.

rilésönsip.

ja, abban vagyok. tény; nagyon szeretem. már nem a régi, őt lezártam. új, és teljesen már. szeretek vele lenni. csak az a büdösnagy helyzet, hogy a 4 fal fogságában érezteti hogy szeret, de azon kívül olyan rideg. mintha nem is ismerne.-

paplanpajtás.

Esténként álomba ringat a paplanom,
közben gondolataid vigyáznak reám,
érzem még csuklómon csókodnak illatát,
mi úgy ölel, mintha még most is tartanál.
a függöny meg-meglibben, s eszembe jutsz,
vajon most rólam álmodsz, veled vagyok?
vagy inkább a hűvös magány, kinek társa,
vagy én vagyok, kit ő örökbe fogadott?
nem éri meg a szenvedést az üresség,
mely lassan szakítja a kottánkat ketté,
a szavai még most is csengnek fülembe,
"E választás szomorúbb, mint ahogy hinnéd."

beteg vagyok.

de olyan szinten hogy szürkében látom a világot. kell is meg nem is. de azért mégis szeretem. ennyi a lényeg.

hullámvasúút.

lelkileg az van. egyikkel keresem a témát, a másik meg úgy magába habarított egy nap alatt szinte, hogy ez beteges. szerintem a testhőmérsékletem másodpercek alatt változik 10 fokokat. úristeen. áh, meghalok. de tegnap este még harmadikként fogadott bátyám is úgy felidegesített, azthittem amikor hazajöttem, hogy sírva szétverem a fejem. de itt volt luca meg a fészbuk, és még kuszább lett minden. nem luca miatt, őt imádom. viszont ma. hát hol is kezdjem...?!...több volt mint nemistudomén mennyi. szóval áh, inkább hagyjuk. készen vagyok mint a mateklecke. kutyát kellett mennem sétáltatni, mert kellett hogy fülembe zene ordítson, talpaim alatt fogyjanak a kilométerek. hadd kopjon csak a cipőtalp, ha lábam beatles ritmusra mehet. ha nézhetek a napba, s mosolyom őszinte, hiába nem tudom it akarok, zavarodottan mint tavaszi molylepke. a felhők előttem cikcakkban úsznak, és is slégan haladok, akár a patakmederben a kavicsok, fáradtan, de boldogan támolygok. nem akarok rímeket, nem akarok semmit, talán csak hogy a kezét fogjam a szemébe nézzek, vagy semmit.jelentés vége!

szeszélyes gyengeség.

hát köszönöm. a felejtés bére. naaagyon is sok...már gyógyult betegnek kezdtem számítani, napi max 10-20 percet foglalkoztam vele (nade kérem, már haladtam kifelé belőle!!) . volt olyan, aki bár nem viszonozta, de én reménykedtem, hogy na majd csak lesz valami. hát mit vártam, majd velem? pff...de nem is ez idegesít igazán. egyetlen félreértelmezhető/félreértelmezhetetlen(?) mondatát olvbastam el, erre a kib*szott pulzusom dupla akkora lett, és egyből elkezdtem rímeket faragni. a vénám szépen lassan, csöndesen kiapadt, és ő egyetlen hülye mondattal újraindította. most egy héteg csak ő fog a fejemben járni, csak vele álmodok majd, úgyhogy elegem van! kínoz, direkt. ő szenved?!! a talp tollal való csikizése ehhez képest boldog álom...

hív a természet; no more közöny

nem tudok közönyös lenni. senki iránt, akit ismerek. ezzel engem meg ne gyanúsítson senki. az emberi kapcsolatok pont az egymás iránt tanúsított érzelmek alapján kerülnek rangsorba. ha utálok is valakit(márpedig nincs ilyen ember), akkor is érzek iránta valamit. megvetést, gyűlöletet. szánalmat? talán. de ha valaki csak azért keresi a társaságom, hogy magát sajnáltassa, akkor az idegesít. még tőle is. főleg hogy cserébe egy nagy tányér sans sucré canis mergát kapok. tudok hogy nem vagyok érett egy kapcsolatra, és ezért csak a lelkem a hibás. nem a szívem, mi verdes mint szabaduló vágyó madár.magunk elől nincs menekvés csak.
fotózni akarok. kár hogy szar a gép. pedig hív a természet. a napfény édes íze a számban hol méz, hol áfonya.  karomat karcolja a sok gesztenyefalevél. megjöttem, nyár, hölgyem, ki szeretője vagy a kánikulának és a szúnyogoknak. de a bűvös 16. közeleg. kár hogy az égvilágon semmi sem fog megváltozni.

dreamer cookie*

~ A tisztánlátás nem erény, hanem büntetés. Megakadályozza hogy bármit feltétel, és következmény nélkül élvezz.

" Az erdei út egyenetlen volt, talpam alatt lassan fogytak a méterek, de a szél mindeközben a régi időkről mesélt, fülemben csengett gyengéd suttogása. A levegőben terhes tavaszillat lengett, a bodza, s az akác versengtek a fejillat szerepéért. Baloldalt a fák között aprócska lyuk támadt, hol a hegyek képe nézett vissza rám. Szám szélére újra mosoly ült, hiszen otthon voltam. Kezemben egy hegedűvel, melyen egy hangot sem tudnék kotta szerint játszani, de fejemben a tudattal, hogy ahol most vagyok, ott ez senkit sem zavar. A fák szegélyezte utacska belefutott egy völgybe, melyben mint medencéjében terpeszkedő úri hölgy, nyújtózkodott el kényelmesen a faluszéli mező. Kosztümjének színét gólyahírek adták, a hajtások mentén tulipánokkal díszítve. Utam végül ahhoz a kedves házhoz ért, hol egykoron fel próbáltam nőni én. Nagymamám él még most is a házban, bár már egyedül, de összetartóak vagyunk, kis és nagy gyerek konyhájában gyakran vegyül. Ő az, kire bármikor számíthatok, akár lelki, akár testi bajok. Ő mindig meghallgat, ha tud, még segít is. Nem kérek tőle mást, csak hogy "Mindig legyél itt!". "

"Papírszéli lábjegyzet, margóra írt remete,
Festékükből kifogyó alkotóink kedvence.
Vadászó idióták titkon vallott erénye,
Alkonyatkor kifogyó könnycsepptartályunk tele.
Körmeimet lerágom, madártollat reptetek,
Zavaros soraim közt bágyadt rendszert sem lelek.''

~ Ki keres az biz' talál, rózsaszirmú almafák.

Ezt a bejegyzést tudatosan bolond emberként küldöm. Őszintén szólva, most hogy így sikerült lezárnom, megkönnyebbültnek és szabadnak érzem magam. Bár mintha elengedtem volna egy láncot, mely az élethez kötözött volna. Most csak úgy lebegek a semmiben, de legalább teljesen önmagam vagyok. Hirájem!