mosolygós március decemberben.

a március megjött a faluba :)) mellesleg búék!

bonyolult.

ki? hát ÉN :D muszáj nevetnem magamon, mert ha nem, akkor muszáj sírnom. a fejemre kéne tetoválni, hogy lehetetlen és őrült, bár a szó megfelelő szinonímáit tekintve csak hülye vagyok vagy csak bonyolult. igen, még magamnak is túl bonyolult. árulhatnának hozzám kézikönyvet. rendelnék vagy tízezer példányt, mert tuti rongyosra használnám mind. de nem ecseteljük tovább. beszéljünk, vagyis hallgassunk arról, hogy bennem van a szilveszteri bugi. meg rohamaim vannak, próbálok maximálisan kedves lenni, meg érdeklődő, és szerintem szépen haladok ><

boldogabb karácsonyt!

nem tudom nem aszott asszonyként kezelni ezt az ünnepet, mert vagy felnőttem, vagy valami, mert már se a hangulatát, se a pozitív oldalát nem látom, és nem is érzem. de ilyen áron minek felnőni? a csodálatos dolgok már mind szürkék lesznek, és a gyermekként még oly' tág lehetőségek valójában csak apró McDonaldsos szendvicsdoboz méretűek. persze aztán meg csalódás csalódás hátán, és ami egykor kecsegtetően hangzott, később csak szlogen minőségben élvezhető. hallgass bakelitet, és játssz a matrjoska babáddal. élj a múltban! szerintem jobb.

várlak; tavasz!

ez most annyira én zene. olyan kis dombtetőn ülős, mélázós, de ugyanakkor a tengereket átszelő, lepkeháton repülős is. mintha egyszerre lennék a holdnak gyermeke, és egy éjjeli őrnek utolsó fegyverre. hasznos vagyok, de hasztalan keresnek a válaszokat melyeket elvesztek a fejemben. ez most, ez itt, ez igazán, én vagyok is meg nem is. csak őszintén, annamódin.! ((: