what happens in my brain in the evenings?

"Április 26.-a van, ne kérdezd honnan tudom. Nővérem szobájában állok, egyik ismerősöm áll velem szemben. Hirtelen leesik, hogy 23.-án szülinapja volt, hát megölelem, és felköszöntöm, és a bocsánatát kérem, amiért nem kapott semmit, de megígérem, hogy kárpótolom. Elég erősen ölel meg, furcsa, kicsit megijeszt. A felejtésem indokaként a kórházat nevezem meg. Valamit fel akar jegyezni, hát előkap egy jegyzettömböt, amit tőlem kapott, még pár évvel ezelőtt, szintén a születésnapjára, holott a valóságban sose adtam neki ilyen ajándékot. A nyári melóról kezdünk beszélni, aztán a szoba színtónusa sötétebbre vált, és előttem halomban régi, kopott ruhák. Koromfoltosak, és büdösek. Mellettem még az előbb említett ismerős áll, de amint jobban ráfókuszálok, már valaki más az. Azt mondja, hogy össze kell hajtogatnom a gyerekek ruháit, és örüljek neki, hogy megmosnom, és felöltöztetnem nem kell a testeiket. Zavarodottan fordulok a kupac felé, mellette ott áll Pampuska, a kutyánk, aki úgy 5 éve halt meg. Megsimogatom, érzem kezem alatt fekete szőrének durva tapintását. Már többször is megjelent az álmaimban, és egyszer se jelentett jót, volt, hogy üldözött is. Most eltűnik, én pedig egy régi cikkel, és pár kopott fényképpel állok a naplementében az elhagyatott autójavítóban Sándorréten. A cikk szerint úgy 80 éve, bár pontos dátumot nem tudok, de hatalmas tűzvész volt, és az ott működő táborban nagyjából 300 gyerek halt meg. Kiejtem a kezemből a cikket, és felnézek, mire az erős szürkületben mindenfelé szétszórtan kormos arcú gyerekek állnak, és néznek rám. Szaladni kezdek, egy idősebb fiú és egy lány vesz üldözőbe, sokkal gyorsabbak nálam, de sprintelve meg tudom húzni a tempót, és a végén már háttal futva, de beérek a célvonalba, ami pedig a házunktól nem messze végződő tölgyfasor végénél van. Közben a felénk lévő 2 magányosan, de lakottan álló ház előtt is elfutok. Nem futottam végig gyorsan, éreztem, ahogyan fáradnak az izmaim, de az életemért futok, és az adrenalin szétárad az agyamban. A célban lehunyom a szemem, és abban a pillanatban visszakerülök a telep elé, de a kerítésen kívülre. Egy nő 50forintosokat dobál az árokba, amiben tömény sár van. Én valamilyen indoknál fogva összegyűjtöm őket, pedig kis híján belesüppedek a sárba. Újabb váltás eredményeként a telep közepén állok, a gyerekek megint szétszórva állnak. Hirtelen egy termetes alak jelenik meg előttem, közben már sötét van, és alig látok, de az látom, hogy az arcába egy piszkos sisak van húzva, talán rendőr, vagy tűzoltó, mindenesetre abban a másodpercben, hogy ő elindul felém, és a fejéhez nyúl, hogy levegye a sisakot, és megfordulok, és rohanni kezdjek, de már az ő szemszögéből látom, amint a sisak a hátam közepébe vágódik, és összeesek. Halványan csillogó vártócsa a fejemnél a betonom, életjel nincs. Madárcsicsergésre ébredek. Feltápászkodom, furcsállom, hogy nem látok senkit. Amint elindulnék a kapu felé, felnőttek jelennek meg szétszóródva, a napsütésben kivehető az arcuk, de nem látok semmi furcsát. Csak érzek. Mosolyogva közelítenek, de az ösztöneim az súgják, hátráljak. Azt mondják, fölösleges. Az egyik odakap, és felhajtja a pólóm. Odafordulok, és látom, amint az erek csomópontban szürke foltot alkotnak a karom alatt, ott pedig egy pici vörös folt. Az mondják, már én is közéjük tartozok. Hátrálva rohanni kezdenék újfent, mire az egyik vezetőszerű megérinti a foltot, én pedig minden erőmtől megfosztva összeesek. Egy nap mégis sikerült elszöknöm, mert Parádon találom magam, fenn, a játszótéren. Megy le a Nap, és nagyon éhesnek, fáradtnak érzem magam, az otthoni hűtő gondolata nem vonz, hát az összegyűjtött 50eseim társaságában a pékség felé veszem az irányt a narancssárga fényáradatban. Benn egy másik ismerőssel találkozom, neki is áll mondani a hülyeségeit, de nem is figyelek rá. Szemüvegben vagyok, alig látok, homályosak a címkék, és az árak is. Gondolkodom a brióson, a kakaós csigán, de végül a tőlem legtávolabb eső sarokban megpillantok egy hamburgert, 350ft-ért. Azt kérem, az árát próbálom kihalászni, 3db 100assal és egy 50essel fizetek, ami egy kakaóscsiga közepébe volt ragadva a pénztárcámban, nem tudom hogyan. A boltos ad nekem egy tányért, rajta valami gyanús halványbarna cuccal, meg mintha pár szem kukorica is lenne benne. De az illata jó. Ad még egy üveg márkátlan narancslevet, 2l-eset, egy pohár és egy tányér narancslét bónusznak, vagy mi. A játszótér BMX-es felében, az utca felé eső sarkában ülök le egy padhoz. Egyik barátnőm és a barátom ülnek ott. Megkínálom őket a narancslével, de az üvegeset elteszem, haza akarom vinni. Erre megjelenik pár srác, akik kérnek a narancsléből. Adok nekik."
Ezt kérem mire véljem? Túlreagálásból jeles agyam alkotott az éjjel. Fantázia 560%

c'est printemps!

Nem hiszek a szememnek! Amúgy, ha esetleg erre jár még valaki, akkor az elmúlt időszakról annyit, hogy boldog vagyok, csak sokat kell tanulni, amire meg hmm...lusta vagyok. Mindjárt informatika érettségi, a hétvégét vakbélgyulladás gyanújával kórházban töltöttem, éheztettek egy kicsit, de már épülőfélben vagyok. A hangulatom javul, ugyanis a napsütésnek köszönhetően beindult az endorfintermelésem :D