2012. július 28., szombat

új heg

te. jó. ég.
egyes emberek idegre játszanak.
nem látok tisztán, már csak álmodom az életem.
annyira megváltoztam, nem akartam, nem kértem.
miért más minden, úgy akárcsak az évszakok.
mit történt itt? hisz nyár volt, s a tél zokog.
az emlékeket egy bőröndbe sohase pakold,
ha elveszíted, a múltból csak hamu lesz és por.
hmm..
mintha beszorult volna az ordítás, pedig a torkomat kaparja
érzem ahogyan belülről szétfeszít minden energia....
amúgymeg...!
ha megpróbálja az ember eljátszani, hogy nincs problémája, a rossz színészt megkérdezik;mi a baj? a jón pedig nem veszik észre. néha mintha csak játszanám ezt az életet is. félek magamtól. nem is ismerem. kiez?!

2012. július 23., hétfő

süss fel nap, fényes keksz!

igazából furcsa. nem volt egy jó nap, már nem annak indult de amúgy most így a végefelé annyira jóó lett, hogy nem is tudom hogy egyátalán le tudom-e írni. bár elbasztam a telefonom, a fogorvosnál vártam egy csomót, és a mai napot a fészbukmegvonásnak akartam szentelni, de nem bántam meg hogy nem így tettem, mert sok olyan dologgal lettem gazdagabb, aminek örülök. és bár néha úgy érzem, egyedül vagyok. de akkor jönnek az emberek, és megmutatják, hogy ez nem így van. mert sose vagy egyedül. mindig van aki szeret. és számíthatsz rá :) <3 köszönöm világ. még süt  a nap. még táplálja a reményt, hogy a jég elolvad. s előbukkan az, kire oly régóta vársz, kit barátodnak nevezhetsz, ha jő a zord halál.

2012. július 21., szombat

one step to trouble

hú, láttam egy képet. bolydító volt, jó emlékeztető egy nagy hibára, ami hiányzik. de fogok még úgyis véteni eleget. de a lényeg, hogy akit nagyon szeretek, az jelenleg megint messze van. most kb 80 km, asszem. de már gyógyul. már alig várom hogy visszajöjjön hozzám, és bújhassak hozzá :DDDD szóval. fáj fáj sokminden, de gyógyulni ér, azt hiszem. csak ne járjak tiltott ösvényeken, hol meglát a vadász, és jajj lesz nekem :'D nafasza. 1et lehet találni miért rímelt...fck!!

2012. július 16., hétfő

nosztalgia

húú, de hiányzik a html ... tényleg visszamennék, a ps, a photofiltre, az órákig tartó böngészés a megfelelő kép után, a színkódok állítgatása, majd mikor már a szemem is kifordul a helyéről, a megnyugtató elégedettség, hogy valami szépet és egyedit alkottam. szeretek alkotni. azt mondják, igazán szépet csak az tud adni, alkotni, aki nem szép. szóval az adottságaim megvannak. nem sajnáltatástól, tisztában vagyok vele. mivel imádok, tudok, akarok alkotni, most eddig, és ezután is. do it!

2012. július 8., vasárnap

álomnapló








azt vezetek. csak hát ma reggel pont nem tudtam visszaemlékezni, mivel az első gondolatom is ő volt, meg a második, harmadik...szóval nem tudtam odafigyelni. nem hiszem, tudom hogy szeretem. nagyon.
ha már itt vagyok, felrakok pár képet, amit csináltam mostanában (: