várlak; tavasz!

ez most annyira én zene. olyan kis dombtetőn ülős, mélázós, de ugyanakkor a tengereket átszelő, lepkeháton repülős is. mintha egyszerre lennék a holdnak gyermeke, és egy éjjeli őrnek utolsó fegyverre. hasznos vagyok, de hasztalan keresnek a válaszokat melyeket elvesztek a fejemben. ez most, ez itt, ez igazán, én vagyok is meg nem is. csak őszintén, annamódin.! ((: