~ inkább szemeim alatt vájjanak medret a könnyek,
mint lelkem fátylát szakítsák a gondok.
hiába bízol a boldogságban, hisz hamar továbbáll,
akár egy üres házból a gondnok.
Olyan borzasztó érzés, mikor csak azt érzed egy egész, szélesvásznú álmon végig, hogy nyugtalan vagy, valami bent úgy idegesít, szinte megmagyarázhatatlanul erősen. Tudom hogy hiányzik. Érzem. Mégis annyira drasztikusan tudja feldolgozni az agyam ezt az egészet. Megöleltem, és furán nézett. Már megint. Mindig ezt csinálja. Általában el is szalad. De most meg akart csókolni, csak én nem hagytam. Hmm..tényleg hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése