A nap fényesebben sütött,
Majd éjjel a hold árnyéka jött,
S a felhőkön teljesen átütött.
Érdekelt lettem miattad,
nem is szégyelltem magamat,
mert átvette rajtam a hatalmat.
Persze aztán jött egy fordulat,
Düh és bánat jött újjonan,
s nem tudtam mit miért mondtam.
Az út végéről visszanézni könnyű,
Most már nem árnyékol ború vagy derű,
Összetörni engem neked egyszerű.
Nem érdemlem azt mit kapok,
Mert tőled már aludni sem tudok.
Kitöltöd gondolataim, s egész napomat.
Hosszú volt a gombolyag, de fogy már a cérna,
s a végét majd egy gyufaláng égeti vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése