most kivételesen nem vagyok bolond. de milyen is lenne, ha az lennék? íme egy vázlat
"Térdeit felhúzva ült a faluszéli dombon, annak zajaitól kellemes távolságban. Maga elé meredt, nem foglalkoztatta sem a szél, mely folyamatosan függönyt vont hajából arca elé, sem a közeli facsoportot bitorló fecskék hangos csipkelődése. Magányában szomorú látomások gyötörték. Lelkében a kétely, s a zavarodottság legjobb barátokként éltek. Ha már túlságosan zavarta haja, felnézett, s megpróbálta a legtöbb rakoncátlan szálat kiigazítani arcából. Sikertelen próbálkozásait könnycseppek koronázták. Nem csak egy, hiszen az igazán jó barátok követik egymást, s a könnyek családként tartottak össze. Lelkének rojtos szélű lapjait már nem kötötték gúzsba tartásának szálai. Felszegte fejét, s szipogva próbálta gyengeségének jeleit feltartóztatni. Sikerült. Hüppögve alábbhagyott szenvedése. Mosolyra próbálta szája szegletét húzni, mely csak apró rándulásokat tett. Mennyi sikertelen kísérlet. Ha most beesteledik, s a nap utolsó sugaraival hazatérésre készteti, ő majd feláll, s megint visszatér oda, ahonnan minden elindult? Tényleg így kellene lennie? Nem volt csak egy lány, mert ő az a lány akart lenni, akit nem mások alkottak. Hanem saját maga alkotott, s a természetvolt a főszerkesztő. A dizájner meghalt, s az új generáció vette át helyét. Ha nemet mond neki, olyan lenne, mint a Tesco feliratot Teszkóra cserélni. Őszinte és egyszerű. Miért nem így működik minden? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése