Csak pár lopott pillanatot szeretnék. Mikor tenyerem alatt szíved dobogását érzem, ajkaim viselik tieid nyomait, s szemem őrzi még lelked tükrének képét. Bár a madarak csak nekünk dalolnának, a hegyek monoton zúgása csak háttérzaj lenne, s te addig suttognál fülembe, míg már nem számít más. Ha ujjainkat összefonnánk, homlokomra csókot lehelnél, s én mint biztonságot nyújtó kuckóba, úgy bújnék ölelésedbe
~ Minden véget ér egyszer. De van ami el sem kezdődik.
Eme gondolatok mind az ábrándozás szintjén maradnak.
Felhívnám kedves olvasóim figyelmét, hogy minden, amit csak eme blogszerű képződményen olvasnak, kizárólag a képzelet és az én skizofrén agyam szüleménye. Az oldalon leírt történések nagyrészt valóság alapúak, de a legtöbbjük képzeletszintű. Lásd csókok, ölelések. Csak az érzések nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése