nem tudok közönyös lenni. senki iránt, akit ismerek. ezzel engem meg ne gyanúsítson senki. az emberi kapcsolatok pont az egymás iránt tanúsított érzelmek alapján kerülnek rangsorba. ha utálok is valakit(márpedig nincs ilyen ember), akkor is érzek iránta valamit. megvetést, gyűlöletet. szánalmat? talán. de ha valaki csak azért keresi a társaságom, hogy magát sajnáltassa, akkor az idegesít. még tőle is. főleg hogy cserébe egy nagy tányér sans sucré canis mergát kapok. tudok hogy nem vagyok érett egy kapcsolatra, és ezért csak a lelkem a hibás. nem a szívem, mi verdes mint szabaduló vágyó madár.magunk elől nincs menekvés csak.
fotózni akarok. kár hogy szar a gép. pedig hív a természet. a napfény édes íze a számban hol méz, hol áfonya. karomat karcolja a sok gesztenyefalevél. megjöttem, nyár, hölgyem, ki szeretője vagy a kánikulának és a szúnyogoknak. de a bűvös 16. közeleg. kár hogy az égvilágon semmi sem fog megváltozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése