hullámvasúút.

lelkileg az van. egyikkel keresem a témát, a másik meg úgy magába habarított egy nap alatt szinte, hogy ez beteges. szerintem a testhőmérsékletem másodpercek alatt változik 10 fokokat. úristeen. áh, meghalok. de tegnap este még harmadikként fogadott bátyám is úgy felidegesített, azthittem amikor hazajöttem, hogy sírva szétverem a fejem. de itt volt luca meg a fészbuk, és még kuszább lett minden. nem luca miatt, őt imádom. viszont ma. hát hol is kezdjem...?!...több volt mint nemistudomén mennyi. szóval áh, inkább hagyjuk. készen vagyok mint a mateklecke. kutyát kellett mennem sétáltatni, mert kellett hogy fülembe zene ordítson, talpaim alatt fogyjanak a kilométerek. hadd kopjon csak a cipőtalp, ha lábam beatles ritmusra mehet. ha nézhetek a napba, s mosolyom őszinte, hiába nem tudom it akarok, zavarodottan mint tavaszi molylepke. a felhők előttem cikcakkban úsznak, és is slégan haladok, akár a patakmederben a kavicsok, fáradtan, de boldogan támolygok. nem akarok rímeket, nem akarok semmit, talán csak hogy a kezét fogjam a szemébe nézzek, vagy semmit.jelentés vége!