Esténként álomba ringat a paplanom,
közben gondolataid vigyáznak reám,
érzem még csuklómon csókodnak illatát,
mi úgy ölel, mintha még most is tartanál.
a függöny meg-meglibben, s eszembe jutsz,
vajon most rólam álmodsz, veled vagyok?
vagy inkább a hűvös magány, kinek társa,
vagy én vagyok, kit ő örökbe fogadott?
nem éri meg a szenvedést az üresség,
mely lassan szakítja a kottánkat ketté,
a szavai még most is csengnek fülembe,
"E választás szomorúbb, mint ahogy hinnéd."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése