but i remember.

A reszelős férfihang fülemben csengett, miközben a szélvédőn át láttam, amint a táj már-már foltossá válik, amint elsuhant mellette. Ó, a gyönyörű Szlovák hegyek, a Magas Tátra, az a rengeteg fenyő. Szép, de ha nem tudod teljesen átadni magad az élménynek, mit ér? Mellettem a nő, akinek az életem köszönhetem, előttem pedig a férfi, aki ezzel a nővel együtt felnevelt. A szüleim. Igen, ők i veszekednek, már több mint 25 éve. De kibírták. Talán nem egymásnak teremtettek, de egymással élnek,egymást szeretek, már régóta. És az unokatesóm. Ő meg mint jámbor bárány, bámul ki a szélvédőn, néha meg apámra, szemében csodálattal, mert apám körülrajongta, és megmutatott neki mindent, amit egykor nekünk is ámulattal mutatott. De mi már másodsorba buktunk le. A fülhallgatón keresztül nem érzékelem a külső zajokat. Látom, amint ajkaik szavakat formálnak. Megint veszekednek. Szemeik szikrákat szórnak, kezükkel idegesen csapkodnak. De én csak ülök a sarokban, a saját kis világomban, agyamban rímek formálódnak, némelyiket még papírra is vetem az álomnaplómba. Ez vagyok én. A kolonc, akit nm kérnek, mégis megy, mert szüntelenül szeret. Nem tudja befolyásolni magát, és nem is akarja. A hang egyre erősebb, a szöveg is egyre fájdalmasabb, hiába is egy idegen nyelv. Fejemben a fordítás gyors és pontos. Az emlékek nem engednek felejteni, de ő biztos jobb, hiába akarlak hagyni..Nem tudsz. Valamit jól csinálhattam. Miért küldöd nekem ezt a számot? talán üzensz? Olyan érzés,mint felnézni a csillagos, égre, és azon gondolkodni, vajon ugyanezt látja az a bizonyos személy is? És vajon gondol-e rám? a szeretet nem akarat kérdése.Fátyolos színek veszik át a tarkák helyét, a Nap a látóhatár mögé bukik. Utastársaim lenyűgözve pillantanak ki az ablakon a csipkés hegytetőkre, melyek magukba fogadják a vörös éltetőnket egy újabb csendes éjjelre. Csak engem nem érdekel. Én meredten nézek előre, miközben a következő kanyarban könyörtelenül nekicsapódunk egy fenyőnek. Ő nem akart bántani minket, mi őt mégis bántottuk. De már egyedül vagyok, csak a csönd figyel. És én figyelem a csöndet, mert nekem dalokat mond el.