2012. augusztus 24., péntek

szánkózás az alföldön. just reality!

akarok egy ordítós képet magamról. tegnap teljes idegbeteg voltam. de ki vagyok én? nem minősítem magam túl jóra, szóval legyek csak egy olcsó drog, amire rászokik az ember, és szüksége van rá. pont így is a jó. csak ebből nekem, szegény drognak érzelmi károsodása lesz maximum, bevétele semmi. most nyugodt vagyok, mosolygok, kissé fölényesen élem a helyzetet. kellek valakinek? majd tesz értem. Az, ha megserzel egy lányt, nem jelenti, hogy onnantól nem kell harcolnod azért, hogy megtartsd. Tenned kell érte. Nem csak ülni a gép előtt, 1, vagy éppen 60kmre tőlem. Nem fogok várni, vártam eleget. Sőt, az elmúlt 1 évben is csak vártam a csodára. De tenni fogok. Én leszek a csoda, ha másnak nem is, de magamnak. Megtanulok elégedett lenni azzal, amim van.

Az előző sorok alapján most egy öntelt ribanc képe rajzolódhatott ki. De csak egy dühlabda, makacssággal fűszerezett muffin, és odaégett pirítós keveréke volt. Meg sorozatmániásságé, és az érettségire készülés zavara. Rajzolni akarok, fogok, kéne. Én várom a sulit, tudom hogy gáz, de szeretem a tudást, mert a tudás hatalom. És az oroszlán szereti a hatalmat. Főleg azt a hatalmat, melyet kemény munkával érdemel ki. Ezért nem tartom sokra azt, akit csak az arca miatt tartanak nagyra, mert az arc nem minden. De tényleg. Azért nem kellett küzdeni, nem úgy mint a műveltségért. Lehet végül nem fogok kelleni senkinek, és elviselhetetlen leszek. De én mindig itt leszek magamnak. Éljen a skizofrénia! Van ilyen szó amúgy? :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése