amikor villámlik.

nini, de termékeny lettem.
"Szeretek ablaknál lenni, ha jön a vihar. Nem félek tőle, nem is értettem soha azokat, akik féltek, félnek. A természet is lehet dühös, joga van hozzá, akárcsak nekünk. Arcom a hideg üveghez nyomom, leheletem nyomot hagy, s abban rajzolgatok. Ujjaim majd megrajzolják azokat a vonalakat, melyekre újabb páraréteg ül, s már kevesebbek lesznek a többinél. Az eső óriás robajjal zúdul alá, mérgében veri a földet, ki alázattal tűri büntetését. A fűszálak bágyadtan hajtják meg fejüket a feljebbvalójuk előtt, a viharos szélben a fák lombkoronái is meg-megdőlnek. Nagyobb hatalom a vihar, mintsem szembeszálljanak vele. Aztán, mint egy szemvillanásnyi történet, villámlik egyet. A szobát egy tizedmásodperc alatt elárasztja az élénk, sebes fény. Kínosan megtalál minden apró zugot. Pupilláim összeszűkülnek a vallatás hatására, s máris megannyi emlék tódul az agyamba, az ilyen pillanatokhoz keményen odaláncolva. Nem csak a saját szobámban éltem már át vihart. Több olyan személynél is, akivel már nem beszélek mostanság. És még mindig ugyanebben a másodpercben, mint a világítótornyok pásztája, mint a scanner lézere, végigsétál, vagy inkább fut a fény az egész világon. Nem csak az emberek arcán, de a bensőjén is. Mert mindenkinek van egy papír, mint a lelke, s már van rajta megannyi mondat, firkálások, gyűrődések, s néhol még szakadások is. Ezt a villámlás megvilágítja. Nem vagyunk elég gyorsak, de ha ezekben az valós fényártól átitatott időkben egy másik ember szemébe néznénk, látnánk mindazt, amit titkol. Az egész életét, a bajait, a fájdalmait, a vágyait, s azt is, hogy megrémíti-e ez a vallató hatású fény. Aztán a villámlás hirtelen jött világa odébbáll, s akár több másodperccel később követi a dörgés. Mélyről jön, zakatolóan, s szinte érzem, amint a völgyek remegve beszélnek ilyenkor egymással, s minden faág, s levél között halk kommunikáció dúl. Mind félnek. Félünk mi is. Attól a hihetetlen mennyiségű haragtól, és dühtől, ami ebben a dörgésben van. Mert ez a dörgés maga az emberi rosszindulat, a gonoszság, és az aljasság fellege. Mi teremtettük, és most mégis mi félünk tőle. Ahogyan félünk egymástól is. Hiszen ember embernek farkasa. Én pedig csak szeretnék oroszlán lenni."