fantasztikus!...

nem tudok barátkozni. ez teljesen biztos. vagy legalábbis hosszú távon kapcsolatot fenntartani.
egyszerűen képtelen vagyok tartalmas kapcsolat kiépítésére.
most az, aki elvileg a legjobb barátnőm (volt?) közölte, hogy már nem nevetünk annyit mint régen, úgy tűnik növünk fel, és így nincs sok értelme a barátságunknak. egyedül azért nem bánom ezt, mert a teljes családom utálja. való igaz, hogy nagyon felszínes lett. de hát ez van. nehéz eset vagyok. majd egyszer, ebben az értelmetlen életben talán aklad legalább 1-2 ember, aki majd magamért szeret, kíváncsi lesz rám, foglalkozik velem, jól érzi magát a társaságomban, nem szégyell mások előtt. és valóban a barátom lesz.