ha én író lennék

és krimi könyvet írnék, akkor a hátoldalán ez állna:
"Reggel van. Arra ébredsz, hogy a Nap sugaraitól már-már meggyullad a bőröd. Pedig te mindig behúzott függönynél alszol, és tél van. Kinyitod a szemeid, s egy teljesen ismeretlen plafont pillantasz meg. Fakó krémszínű, néhol penészfoltokkal. Ráncolni kezded a szemöldököd, majd úgy döntesz, felülsz. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Hátadban az izmok panaszkodnak, s amint lassan felülsz, lecsúszik testedről a fehér lepedő, mely eddig takarta. S amint felülsz, rájössz, hogy egy idegen lakásban vagy, egy szinte üres szobában fekszel a padlón, vércsöppekkel tarkított lepedők között, körülötted újságkivágások, az ablakon át pedig egy forgalmas városra látsz, míg te mindig is vidéken éltél. Lenézel kezeidre, melyekre már rászáradt a vér, karodat pedig karmolások díszítik.Felállsz, s ekkor veszed észre, hogy a szemben lévő falon egy tükör van, melyben így teljes panoráma nyílik rád. A hajad jóval hosszabb, mint amilyen volt, mikor lefeküdtél. Innentől már meg sem lepődsz, amikor a konyhába kibotorkálva egy férfit pillantasz meg, akit valószínűleg mellkason szúrtak, a markában pedig a hajszálaidból csinos kis kupac hever.Az egyetlen amit tehetsz, gondolnád, hogy hívod a rendőrséget, hiszen nem tudod hol vagy, és egy halottal vagy egy szobában. Ugyanakkor gyanús, hogy te ölted meg az illetőt. Szóval, mit teszel?"
Nem ezt akartam írni, de ma egy rakat elvetemült könyvet hoztam ki a könyvtárból, és így ez jutott eszembe, hazafelé jövet a buszon. Ez csak azért durva, mert zongorát hallgattam. Lehet, hogy egy pszichopata gyilkos vagyok, aki klasszikus zenére gyilkol álmában?